Alhálózat vs Supernetting
Az alhálózat az IP-hálózat felosztása az alhálózatoknak nevezett alrészekre. Az alhálózatba tartozó számítógépek IP-címeiben a legjelentősebb bitek közös csoportja van. Tehát ez két részre bontaná az IP-címet (logikailag), mint a hálózati előtag és a többi mező. A Supernetting több alhálózat egyesítésének folyamata, amelyeknek közös az osztály nélküli tartományok közötti útválasztás (CIDR) útválasztási előtagja. A szuperhálósítást útvonal-összesítésnek vagy útvonal-összesítésnek is nevezik.
Mi az alhálózat?
Az IP-hálózat felosztására irányuló folyamatot alhálózatnak nevezzük. Az alhálózat két részre osztja az IP-címet, mint a hálózat (vagy útválasztási előtag) és a többi mező (amelyet egy adott gazdagép azonosítására használnak). A CIDR jelöléssel egy útválasztási előtagot írnak. Ez a jelölés perjel (/) segítségével választja el a hálózati kezdőcímet és a hálózati előtag hosszát (bitben). Például az IPv4-ben a 192.60.128.0/22 azt jelzi, hogy 22 bit van lefoglalva a hálózati előtaghoz, a fennmaradó 10 bit pedig a gazdagép címéhez van fenntartva. Ezenkívül az útválasztási előtag az alhálózati maszk segítségével is ábrázolható. A 255.255.252.0 (11111111.11111111.11111100.0000000000) a 192.60.128.0/22 alhálózati maszkja. Az IP-cím hálózati és alhálózati részének elválasztása bitenként végrehajtott ÉS művelet végrehajtásával történik az IP-cím és az alhálózati maszk között. Ez a hálózati előtag és a gazdagép azonosítójának azonosítását eredményezné.
Mi a Supernetting?
A Supernetting az a folyamat, amikor több IP-hálózatot egyesít egy közös hálózati előtaggal. A Supernettet az útválasztási táblák méretének növelésével kapcsolatos probléma megoldásaként vezették be. A Supernetting leegyszerűsíti az útválasztási folyamatot is. Például a 192.60.2.0/24 és a 192.60.3.0/24 alhálózatokat össze lehet kapcsolni a 192.60.2.0/23 jelöléssel ellátott szuperhálózattal. A szuperhálózatban az első 23 bit a cím hálózati része, a másik 9 bitet pedig gazdaazonosítóként használják. Tehát egy cím több kicsi hálózatot képvisel, és ez csökkentené az útválasztási táblázatba beillesztendő bejegyzések számát. A szuperhálózatot általában a C osztályú IP-címekhez használják (192 és 223 között kezdődő címek tizedesjegyig), és az útválasztási protokollok többsége támogatja a szuperhálózatot. Ilyen protokoll például a Border Gateway Protocol (BGP) és az Open Shortest Path First (OSPF). De az olyan protokollok, mint a külső átjáró protokoll (EGP) és az útválasztási információs protokoll (RIP), nem támogatják a felülhálózatot.
Mi a különbség az alhálózat és a Supernetting között?
Az alhálózat az IP-hálózat felosztása az alhálózatoknak nevezett alrészekre, míg a Supernetting az a folyamat, amikor több IP-hálózatot egyesít egy közös hálózati előtaggal. A Supernetting csökkenti az útválasztási táblázat bejegyzéseinek számát, és egyszerűsíti az útválasztási folyamatot. Az alhálózatban a gazdagép-azonosító biteket (egyetlen hálózati azonosítóból származó IP-címekhez) kölcsönözik, hogy azokat alhálózati azonosítóként használják, míg a szuperhálózaton a hálózati azonosítóból származó biteket kölcsönözik, hogy hoszt-azonosítóként használják.
