Zantac vs Omeprazole
A Zantac (ranitidin) és az omeprazol mindkettőt a peptikus fekélyek, a gasztroezofagealis reflux betegség (GERD) és a dyspepsia kezelésére írják fel, bár eltérő hatásmóddal és célokkal. Mindkettőjük fő mottója azonban ugyanaz marad, azaz a gyomorsav csökkentése. A peptikus fekély a gyomor vagy a vékonybél első részének eróziója, a duodenum nevű terület. Ha a gyomorfekély a gyomorban található, gyomorfekélynek nevezik. A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) olyan állapot, amelyben a gyomor tartalma (étel vagy folyadék) visszafelé szivárog a gyomorból a nyelőcsőbe (a szájtól a gyomorig tartó cső). Mind a Zantac, mind az omeprazol ezekben a kórképekben hasznos, mivel gátolja a gyomorsavtermelést.
Zantac
A Zantac (általános név: ranitidin) a gyomor parietális sejtjein található hisztamin receptorok H2-receptorainak antagonistája, ami a savak termelésének csökkenését eredményezi ezekből a sejtekből. Először 1981-ben vezették be a piacon, és ez volt az első H2 receptor antagonista. A peptikus fekélyek, a gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) és a dyspepsia mellett hányáscsillapítóként is alkalmazzák a műtét előtti esetekben, és kemoterápia előtt adják hányáscsökkentő hatásának premedikációjaként. Gyermekek refluxjának kezelésére is használják, ahol előnyösebb az omeprazol és más protonpumpa-gátlók helyett, mert nem indukál szövettanilag releváns hiperplasztikus változásokat a parietális sejtekben. A ranitidin szokásos adagja naponta kétszer 150 mg.
Omeprazol
Az omeprazol a protonpumpa-gátlók gyógyszerek osztályába tartozik. Először 1989-ben mutatta be a piacon az Astra Zeneca, azóta átvette a ranitidin szerepét a peptikus fekélyek, a gasztro -ophophealis reflux betegség (GERD) kezelésében. Ez a gyógyszercsoport a hidrogén / kálium-adenozin-trifoszfatáz enzimrendszer, azaz a H + / K + ATPáz vagy közismert nevén Proton Pump elnyomásával működik. A protonpumpa felelős a H + -ionok kiválasztódásáért a gyomor lumenében, ezáltal növelve a lumen savasságát. A protonpumpa működésének gátlásával közvetlenül szabályozza a savtermelést. A gyomor és a nyombél savhiánya miatt a fekélyek gyorsabban gyógyulnak. Az omeprazolt inaktív formában adják be. Ez az inaktív forma természeténél fogva lipofil, semleges töltésű és könnyen átjuthat a sejtmembránon. A parietális sejtek savas környezetében protonálódik és aktív formává alakul. Ez az aktív vegyület kovalensen kötődik a protonpumpához és inaktiválja azt. Így a gyomorsav szekréciójának elnyomása.
Különbség a Zantac és az omeprazol között
Amint azt fentebb tárgyaltuk, mindkét gyógyszer hasonló a receptben, és egy kicsit közös mottója volt a használatnak, azaz a gyomorsav-szekréció gátlásának. Farmakológiailag azonban mindkét gyógyszer eltérő módon működik, mivel a Zantac a H2 receptorokra hat, míg az omeprazol közvetlenül a protonpumpa hatására hat. A gyomor- és peptikus fekélyek kezelésében manapság az omeprazolt részesítik előnyben a hatékonyabb és tartósabb savszekréció-gátlás miatt. A Zantac-ot azonban továbbra is antiemetikus tulajdonságai miatt alkalmazzák profilaktikus gyógyszerként. NSAID-okkal együttesen is alkalmazható a savasság esélyeinek csökkentése érdekében. Az omeprazol hosszú távú alkalmazása a B12-vitamin hiányához vezethet, mivel az omeprazol a savas környezet csökkentésével akadályozza annak felszívódását.
Következtetés
Sok klinikai vizsgálatot végeznek e két gyógyszer összehasonlítására, és az eredmények többé-kevésbé hasonlóak mindegyiküknél. A ranitidinnel összehasonlítva az omeprazol gyorsabban enyhíti a tüneteket, de nem javul a GERD és a peptikus fekélyek szakaszos kezelésének hosszú távú sikere. Az omeprazolt előnyben kell részesíteni, ha a tünetek gyors csökkentésére van szükség, azonban hosszú távú alkalmazás esetén sem jobb a Zantac-nál.
