Főbb különbség - Induktív hatás és mezomer hatás
Az induktív és a mezomer hatás kétféle elektronikus effektus a poliatomi molekulákban. Az induktív és a mezomer hatás azonban két különböző tényező miatt jelentkezik. Például az induktív hatás a σ kötések polarizációjának eredménye, a mezomer hatás pedig egy kémiai vegyület szubsztituenseinek vagy funkcionális csoportjainak eredménye. A mezomer és az induktív hatás egyaránt létezhet egyes komplex molekulákban.
Mi az induktív hatás?
Az induktív hatás elektronikus hatás a poláris molekulákban vagy ionokban a σ kötések polarizációja miatt. Az induktív hatás fő oka a kötés mindkét végén levő atomok közötti elektro-negatív különbség. Ez bizonyos kötési polaritást hoz létre két atom között. A legtöbb elektronegatív atom a kötésben lévő elektronokat maga felé húzza, és ez a kötés polarizációját eredményezi. Néhány példa az OH és a C-Cl kötések.
Víz-dipólus
Mi a mezomer hatás?
A mezomer hatás kémiai vegyületben lévő szubsztituensek vagy funkcionális csoportok miatt következik be, és ezt M. betű jelöli. Ez a hatás kvalitatív módszer a szubsztituensek elektronelvonó vagy felszabadító tulajdonságainak leírására, a vonatkozó rezonancia struktúrák alapján. Legalább egy kettős kötésből és egy másik kettős kötésből vagy egyetlen kötéssel elválasztott magányos párból álló kémiai vegyületekben állandó hatást gyakorol. A mezomer hatás a negatív és a pozitív kategóriába sorolható a szubsztituens tulajdonságai alapján. A hatás pozitív (+ M), ha a szubsztituens egy elektron felszabadító csoport, és a hatás negatív (-M), ha a szubsztituens egy elektron kivonó csoport.
Mi a különbség az induktív és a mezomer hatás között?
Tulajdonságok:
Induktív hatás: Az induktív hatás állandó polarizációs állapot. Amikor két különböző atom között szigma-kötés van (amikor a két atom elektronegatív értékei nem hasonlóak), akkor a két atom közötti elektronsűrűség nem egyenletes. Az elektronsűrűség sűrűbb az elektronegatívabb atom felé. Annak ellenére, hogy állandó hatás, viszonylag gyenge, ezért más erős elektronikus effektusokkal könnyen felülmúlható.
Mezomer hatás: A mezomer hatást az elektronok delokalizációja okozza. Bármelyik szénatom mentén átvihető konjugált rendszerben. Tartós polarizációnak tekinthető, többnyire telítetlen láncokban található meg.
Befolyásoló tényezők:
Induktív hatás: A kötésben lévő két atom közötti elektronegativitási különbség közvetlenül befolyásolja az induktív hatást. Ezenkívül távolságfüggő jelenség; ezért a kötés hossza szintén egy másik befolyásoló tényező; minél nagyobb a távolság, gyengébb a hatás.
Mezomer hatás: A mezomer hatás állandó hatás, amely egy kémiai vegyület szubsztituenseitől vagy funkcionális csoportjaitól függ. Legalább egy kettős kötést és egy másik kettős kötést vagy egyetlen kötéssel elválasztott magányos párt tartalmazó kémiai vegyületekben található meg.
Kategóriák:
Induktív hatás: Az induktív hatást két kategóriára osztják elektron-visszavonó vagy elektront felszabadító hatása alapján a hidrogén tekintetében.
Negatív induktív hatás (-I):
Az elektronelvonó tulajdonságokkal rendelkező csoportok vagy atomok negatív induktív hatást váltanak ki. Az alábbiakban felsorolunk néhány példát az –I hatás csökkenő sorrendje szerint.
NH 3 + > NO 2 > CN> SO 3 H> CHO> CO> COOH> COCl> CONH 2 > F> Cl> Br> I> OH> OR> NH 2 > C 6 H 5 > H
Pozitív induktív hatás (-I):
Az elektron felszabadító tulajdonságokkal rendelkező csoportok vagy atomok okozzák a pozitív induktív hatást. Az alábbiakban felsorolunk néhány példát, a + I hatás csökkenő sorrendje szerint.
C (CH 3) 3 > CH (CH 3) 2 > CH 2 CH 3 > CH 3 > H
Mezomer hatás:
Pozitív mezomer hatás (+ M):
Amikor a szubsztituens a rezonancia struktúrák alapján elektron felszabadító csoportnak tekinthető, a hatás pozitív (+ M).
+ M szubsztituensek: alkohol, amin, benzol
Negatív mezomer hatás (- M):
Ha a szubsztituens elektronelvonó csoport, a mezomer hatás negatív (-M)
–M szubsztituensek: acetil (etanoil), nitril, nitro
