Klasszikus vs romantikus zene
A zenerajongók számára nagy érdeklődésre tarthat számot a klasszikus és a romantikus zene történetének ismerete és az azonos időszakban keletkezett különbség megtalálása. Először is vessünk egy pillantást a nyugati zene történetére. A nyugati zene, amelyet mindannyian hallgatunk, nem mindig volt ugyanaz. Egyszerre jött létre, és hosszú időn keresztül fokozatosan fejlődött egyik stílusból a másikba, számos ember közreműködésével, akik életüket a zenének és annak fejlesztésének szentelték. Mivel a történelem nagy múltú, a nyugati zenét több korszakba vagy korszakba sorolják: középkori, reneszánsz, barokk, klasszikus, romantikus, modern, 20. századi, kortárs és 21. századi zenei időszakok. Az egyes korszakok zenéje sajátos jellemzőkkel rendelkezik, és ezáltal egyértelműen eltér az egyik korszak zenéjétől a másik zenéjéig. Ez a cikk a romantikus és a klasszikus zenét tárja fel.
Mi a romantikus zene?
A romantikus zene kifejezés a nyugati zene korszakát jelöli, amely a 18. század végén vagy a 19. század elején jött létre; konkrétan: Kr. u. 1815 és 1930 között. A romantikus zene összekapcsolódik a romantika mozgalommal, amely a XVIII. Századi Európában fordult elő. A romantika nemcsak a zenével kapcsolatos mozgalom volt; a művészet, az irodalom, a zene és az értelem átfogó mozgása volt. A romantikus korszak zenéjének számos vonása volt: a romantikus zene témái gyakran kapcsolódtak a természethez és az önkifejezéshez. A romantikus időszak híres zeneszerzői közé tartozik Franz Schubert, Liszt Ferenc, Felix Mendelssohn és Robert Schumann.
Mi a klasszikus zene?
Egyszerűen fogalmazva, a klasszikus zene a klasszikus korszak zenéje, amely 1730 és 1820 között kezdődött. Bár ez az eredeti utalás a klasszikus zenére a nyugati zene történetében, a kifejezést ma már széles körben használják, inkább köznyelvben, a nyugati zene sokféle változatára az ókortól napjainkig; egyfajta zene, amely nem modernizált és nem összetett, hanem könnyű, egyszerű és megnyugtató. A klasszikus zene a klasszicizmushoz kapcsolódik, a művészet, az irodalom és az építészet stílusához a XVIII. Század közepén. A klasszikus zene egyik fő jellemzője, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonított az instrumentális zenének. Híres klasszikus zeneszerzők között van Ludwig Van Beethoven, Joseph Hayden és Wolfgang Amadeus Mozart. A komolyzene kifejezése főként érzelmi egyensúlyban és visszafogottságban mutatkozott meg.
Mi a különbség a klasszikus és a romantikus zene között?
• A romantikus zene a romantikához kapcsolódik Európában, míg a klasszikus zene a klasszicizmushoz, Európában is.
• A romantikus zene a XVIII. Század végén, míg a klasszikus zene a XVIII. Század közepén kezdődött.
• A romantikus zene témái vagy kifejezései magukban foglalják a természetet és az önkifejezést, míg a klasszikus zene témái a visszafogottságot és az érzelmi egyensúlyt.
• A klasszikus zene hangszeres feldolgozása magában foglalja a szimfóniát zongoraművek nélkül, míg a romantikus zene nagyobb szimfóniát szóló zongoraművekkel.
• A romantikus zene harmóniája kromatikából állt, míg a klasszikus zene leginkább diatonikus harmóniából.
A különbségekből ítélve nyilvánvaló, hogy a romantikus és a klasszikus zene különbözik egymástól.
További irodalom:
