Kisbolygó vs üstökös
Az aszteroidák és az üstökösök égitestek, amelyek mérete kisebb, mint a bolygók és holdjaiké. A csillagászati tárgyak kategóriájába tartoznak, amelyeket „Planetoidoknak” neveznek.
Mik azok az aszteroidák?
Az aszteroidák kicsi, szabálytalan alakú, sziklás égitestek az űrben, és jelentése „kisebb bolygók”. Millió aszteroida van az űrben, és a megfigyelt és ismert aszteroidák többsége a Nap körüli pályákon tartózkodik, a Mars és a Jupiter között. Ez a régió aszteroidaövként ismert. Az aszteroidák elliptikus pályával rendelkeznek; azaz alacsony a különcségük, és a nap és az aszteroida közötti távolság változása nem változik nagyban. Az aszteroidák keringési periódusai tízektől évszázadokig terjednek.
Úgy gondolják, hogy az aszteroidák a bolygó kialakulásának korai szakaszából származó maradványok, és az aszteroidaövben található aszteroidák nagy része a Jupiter pályáján keletkezett. Az aszteroidák főleg szilárd anyagból, például fémekből és kőzetekből állnak, és inaktívak. Szabálytalan formájúak a test kis tömegének eredményeként, amely nem generál elegendő gravitációs húzóerőt ahhoz, hogy megszilárdulásuk előtt hidrosztatikai egyensúlyhoz jusson.
Az aszteroidák méretei méterektől száz kilométerekig változnak, de az aszteroidák többségének (kb. 99% -a) 1 km-nél kisebb méretűek. A legnagyobb ismert aszteroida a Ceres, amely az aszteroidaövben található.
Mi az üstökös?
Az üstökösök kicsi jeges testek, amelyek a nap közelében haladva látható légkört teremtenek. A napból származó hő az jégeket gázokká változtatja, és a test körül kómának nevezett gáznemű héjat hoz létre. Az intenzív napszél és a sugárzás fújja a légkört, hogy a farkát a naptól távolabbra mutassa. Ha az üstökösök a földtől látható távolságban vannak, általában látványos jelenetet produkál az éjszakai égbolton. Ezért az üstökösök széles körben ismertek a nagyközönség körében. Valójában az üstökösöket a férfiak ismerték az aszteroidák előtt, mert szabad szemmel voltak megfigyelhetők.
Az üstökösök nagy része a Kuiper-övből és az Oort-felhőből származik, a Naprendszer külső peremén lévő, kis jeges testekből álló régiókból. Ha egy külső erő megzavarja, ezek a jeges testek elhagyják alacsony excentrikus pályájukat a Nap körül, és nagy excentricitással egy nagyon hosszúkás pályára lépnek. A külső régiókban történő utazáskor ezek a kisebb testek inaktívak, és anyagot halmoznak fel maguk körül a térben.
A mag, a kóma és a farok mellett egy másik jellemző figyelhető meg az üstökös felszínén. Az inaktív szakaszban lévő üstökös felülete sziklás, és az űrből felhalmozódott por borítja. Az jégek a felszín alatt vannak elrejtve, körülbelül egy méterrel lejjebb. A napsugárzás hatására a párologtatott gázok a repedéseken és üregeken keresztül a felszínen nagy sebességgel távoznak a magból, hogy látható gázsugarakat hozzanak létre. Az üstökös anyagának többsége víz (H 2 O) jég, fagyasztott szén-dioxid (CO 2), szén-monoxid (CO) és metán (CH 4) között. Szerves vegyületek, metanol, etanol, etán és hidrogén-cianid szintén megtalálhatók egy üstökösön kisebb mennyiségben.
Amikor az üstökös aktivizálódik, a felszíni aktivitás növekszik és ingadozóvá válik, és az üstökös alakja ebben az időszakban megváltozik.
Néhány üstökös a világűrből származik, és hiperbolikus pályájuk van. Ezek az üstökösök csak egyszer utaznak át a Naprendszeren, és a napok gravitációjával katapultálták a csillagközi helyet. Az üstökösök közül azonban sok a Naprendszer belsejében nagyon hosszúkás elliptikus pályákon helyezkedik el, és időszakosan a Nap közelébe kerül, és aktívvá válik. Amikor eltávolodik a naptól a naprendszer külső szélein, a mag feltölti jégét azáltal, hogy felhalmozza az anyagot a hidegebb környezetben. Noha a felhalmozódás lassabb, mint az aktív szakaszban bekövetkező veszteség, az üstökös fokozatosan kiszárad és aszteroidává válik.
Mi a különbség az aszteroidák és az üstökösök között?
• Az aszteroidák többnyire a Mars és a Jupiter pályája között elhelyezkedő aszteroidaövben helyezkednek el. Az üstökösök többnyire a Neptunusz pályáján túli Kuiper-övben és a külső naprendszer Oort-felhőjében laknak.
• Az aszteroidák a Jupiter pályáján belül, míg az üstökösök a Naprendszer külső szélein képződnek.
• Az aszteroidák mérete néhány centimétertől 900 km-ig változik, míg az üstökösök mérete 10 km-től 50 km-ig terjed.
• Az aszteroidák főleg sziklás és fém anyagból állnak, míg az üstökösök nagy mennyiségben fagyasztott gázokat (vízjég, szén-dioxid jég és szén-monoxid jég), valamint sziklás szerkezetű szénhidrogéneket tartalmaznak.
• A kometa felülete aktív állapotban nagyon instabil és változó, de az aszteroidák felülete stabil és stabil, azonosítható földrajzi helyekkel, például kráterekkel.
• Az aszteroidáknak nincs kómájuk vagy farka, míg az üstökösöknek mindkettőjük van, ha nap közelében vannak.
• Az aszteroidáknak alacsony az excentricitása, míg az üstökösöknek nagyon hosszúkás az ellipszis.
