Bentikus vs Pelagic
A légkörünk az adott zóna fiziokémiai tulajdonságaitól függően különböző légköri rétegekre oszlik, és sokan ismerjük ezeket. Hasonlóképpen, bármely víztest különféle zónákra osztható, amelyeket a saját fizikai és kémiai tulajdonságaik, valamint az ember által gyakorolt tetszőleges határok határolnak. Bármely víztestnek két külön zónája lesz; bentikus zóna, amely a víztest aljához közelebb eső rétegeket írja le, és a pelagikus zóna, amely magában foglalja a szabad víztestet, amely kölcsönhatásba lép a víztest felszíni rétegeivel. Alapvető térbeli elhelyezkedési különbségük mellett sok más tényező segít megkülönböztetni ezeket.
Mi az a bentikus zóna?
Ez az a réteg, amelyet bármely víztest alsó üledéke felett találhat. A tengerre utalva a bentikus zóna a partvonalnál kezdődik és a mély vizekig terjed, távol a szárazföldtől. Érdemes észrevenni, hogy ennek a zónának nincs meghatározott mélysége, mivel néhány hüvelyktől, mint egy pataknál, több ezer méterig változhat, mint a nyílt óceánon. Az ebben a zónában élő biotákat bentosnak nevezzük olyan szervezetekből, amelyek alkalmazkodtak az alacsony hőmérséklet és magas nyomás, valamint az e zónában található alacsony oxigénszint tolerálásához. Közülük sokan alulról alkalmazkodnak. Mivel a fény nem képes behatolni ebbe a mélységbe, ebből a zónából hiányzik a fotoszintézis mint energiaforrás képessége. Ennek a zónának a fő energiaforrása szerves anyagokból áll, amelyek lefelé sodródnak a felső rétegekben, és ebben a régióban a detittivorok és a szemetelők dominálnak.
Mi az a nyílt tengeri zóna?
Ennek a zónának a rövid áttekintése egyszerűen a görög „nyílt tenger” jelentésére utal, és ez a zóna egy víztest legfelső rétege, különösen az óceánra utalva, közvetlenül kölcsönhatásba lép a légkörrel. Ennek a zónának a fizikai és kémiai tulajdonságai nagymértékben változnak, mivel ennek a területnek a teteje a legfelső vizektől a mélyebb rétegekig terjed a vízoszlop bentos zónája közelében. A mélység növekedésével a pelagikus zóna kedvező életfenntartó tulajdonságai csökkennek, ami a bióta csökkenését is eredményezi. Ez a zóna több alrétegre osztható, amelyek felülről lefelé terjednek. Fényt hatoló epipelagikus zóna, amelyben a fotoszintézis végbemehet, mezopelágikus zóna, amely nem kap elég fényt a fotoszintézishez, és alacsonyabb az oldott oxigénszintje,és végül a batypelagikus zóna, amely egyáltalán nem kap fényt, és ezen a területen számos lény képes biolumineszcenciát produkálni. A víz elsődleges termelésének legnagyobb része a legfelső epipelagikus zónában zajlik, és ez a réteg a legkülönbözőbb.
Mi a különbség a Bentic és a Pelagic között?
• Bentikus zóna a víztest aljához közelebb eső réteg, míg a pelagikus zóna a víztest legfelső rétegeire utal.
• A bentosikus régióban élő organizmusokat „bentosnak” nevezik, a pelagikus zónákban található organizmusokat pedig pelagikus organizmusoknak nevezik.
• A nyílt tengerre utalva a bentoszónát alacsony hőmérséklet, alacsony oldott oxigénszint, alacsony / nincs fény és magas nyomás jellemzi. Van azonban ezeknek a pelagikus zónában felülről lefelé egy gradiense.
• Ha összehasonlítjuk e zónák sokféleségét, az erőforrásokban gazdag pelagikus vizek nagyobb változatosságot mutatnak, mint az alacsonyabb erőforrásokkal rendelkező bentosi zóna.
• A fotoszintézis az epipelágikus zónában zajlik, de a bentos zóna nem kap elegendő fényt ehhez.
• A pelagikus táplálékhálókat fotoszintézis hajtja, míg a bentosus közösségeket általában a felső rétegekből sodródó detritus táplálja.
• A bentosus régióban nem található fotoszintetikus szervezet; a detivivorok és a szemetelők uralják. A pelagikus zónában a fotoszintetikus szervezetek, valamint az aktív ragadozók dominálnak.
• A bentoszi zónában található összes lény fenéklakó vagy ülő állat, míg a pelagikus zónában az összes lény szabadon él.
