BICC vs SIP-I
A BICC (hordozótól független hívásvezérlés) és a SIP-I (munkamenet-kezdeményezési protokoll - ISUP) munkamenet-vezérlési protokollok, amelyeket IP alapú kommunikáció, például hang- és multimédiás szolgáltatások létrehozására, módosítására és megszüntetésére használnak. Mindkét módszert ISUP jelző üzenetek IP alapú hálózatokon történő továbbítására fejlesztették ki. A 3GPP különböző kiadásai mindkét protokollt adaptálták a fejlődő hálózatok és azok együttműködésének kielégítésére.
BICC
A BICC-t úgy határozták meg, hogy szélessávú gerinchálózaton keresztül kielégítse az ISUP jelzés alapú szolgáltatásokat. Mivel az ISUP-ot úgy tervezték, hogy kielégítse a keskeny sávú jelátviteli követelményeket a TDM hálózatokon, az ITU-T meghatározta és szabványosította a BICC specifikációt a Q.1902. Ajánlásnak megfelelően, 2000-ben az MSC szerverek közötti mobilhívások létrehozására, módosítására és befejezésére (Mobile Switching Center). A BICC kezeli a hanghívások jelző részét, amely végső soron a hordozó beállítását és bontását vezérli. A BICC örökli az ISUP üzenetét és paraméterkészletét, ami az ISUP szolgáltatások kompatibilitásához és támogatásához vezet. A 3GPP (3. generációs partnerségi projekt) elfogadta a BICC-t az UMTS Release 4 szabványban, amelyet 2001-ben tettek közzé. A BICC a GSM és az UMTS tartományok legtöbb követelményével foglalkozik,de nem tudta kezelni a jövőbeni rugalmassági követelményeket a hálózatok fejlődésével. A BICC CS2 (2. képességkészlet) az IP-hordozó hálózat vezérlésének képességéből, a kodek tárgyalásból és a BCP (Bearer Control Protocol) használatával végzett módosításból állt. Ez a hívásvezérlés és a hordozói kapcsolat vezérlésének két egymástól független hálózatra történő szétválasztásához vezet az UMTS architektúrán belül.
SIP-I
Az SIP-I a meglévő SIP protokoll kiterjesztése tokozott ISUP üzenetekkel, hogy keskeny sávú jelzéseket szállítson SIP alapú hálózatokon keresztül. Az ITU-T és az ANSI egyaránt szabványosította az SIP-I specifikációt, hogy kielégítse az ISUP és a BICC hálózatokkal való együttműködést. A SIP specifikációknak megfelelően 3 profilt határoztak meg a legfontosabb együttműködési forgatókönyvek kielégítésére. Például: az A profil csak az ISUP szolgáltatásokat támogatja az ISUP információk SIP fejlécekbe való leképezésével, a B profil általánosított SIP megoldást kínál arra, hogy lefedje az ISUP hálózatok tartománya közötti együttműködést, a C profil pedig a szabályozott követelményeket fedi le a tokozott ISUP szolgáltatással. A SIP-I megkönnyíti az ISUP-szigetekkel való összekapcsolást a SIP gerincével. A SIP-I másik előnye a bizalmi tartományok létrehozásának lehetősége, hogyFeltételezzük, hogy az adott megbízhatósági tartománytól kapott üzeneteket érvényes hálózati csomópontként kezelik, ami elengedhetetlen a régi ISUP hálózatokkal való együttműködés biztosításához.
Mi a különbség a BICC és a SIP-I között?
- A BICC és a SIP-I jelzés egyaránt használható az NGN Nc interfészén (azaz az MSC szerver kommunikációja között), valamint az IMS és NGN tartományok összekapcsolásához (azaz az MSC szerver és az MGCF között).
- Kezdetben a BICC-t úgy fejlesztették ki, hogy kielégítse az ISUP együttműködést a GSM és az UMTS területeken, de a korlátozott rugalmasság és a szabvány fejlődése miatt az SIP-I-t bevezették az UMTS tartományba, hogy kielégítsék az ISUP és a SIP együttműködési követelményeket, amelyek a hálózatok.
- Az SIP-I-vel ellentétben a BICC-vel kapcsolatban aggályok merülnek fel az UMTS-n és a GSM-en kívüli területek közötti interoperabilitás miatt, ezért a 3GPP későbbi kiadásai az SIP-I-t választották a BICC helyett.
- A BICC 3GPP változatát általában a vezeték nélküli szolgáltatók használják, és nehézségekhez vezet a vezetékes üzemeltetőkkel való átjárhatóság terén. Ezt el lehet kerülni a SIP tokozású ISUP használatával, mivel a vezeték nélküli és a vezetékes operátorok számára egyaránt rendelkezésre állnak szabványok.
- A 3GPP kezdetben a BICC specifikációt használta az olyan szolgáltatások megkönnyítésére, mint az UMTS hívásszerverek közötti csomagolt hang, míg az SIP-I inkább a hálózatok fejlesztésére és az intermunka megkönnyítésére koncentrált.
- A BICC a 3GPP által meghatározott IuFP médiacsomag-keretezési protokollt használja, míg az SIP-I az IETF specifikációi alapján csomagkezelést használ, amelyet a szolgáltatók széles körben használnak.
- Továbbá a BICC által használt médiacsomag-keretezési protokoll kevésbé hatékony a SIP-hez képest, mivel néhány RTP-rétegfunkció megduplázódik a BICC-n.
- A SIP-I-t a bizalmi tartományok koncepciójával fejlesztették ki, hogy jobban megfeleljen a BICC-hez hasonló UMTS-hálózatokhoz.
A BICC és a SIP-I az ISUP üzenetek interakciójának és kapszulázásának mechanizmusa az IP alapú hálózatokon keresztül történő szállításhoz. Általában a BICC a GSM és az UMTS kontextusban történő működésre korlátozódik, míg az SIP-I együttműködik a hálózatok többségével.
