Negyedik generáció vs ötödik generációs programozási nyelvek (4GL vs 5GL)
A programozási nyelv nem természetes nyelv, amelyet a gép által elvégezhető számítások bemutatására használnak. A legelső programozási nyelvek (gyakran 1. generációs nyelveknek vagy 1GL-nek hívják őket) pusztán gépi kódok voltak, amelyek 1-ből és 0-ból állnak. A programozási nyelvek óriási fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. A programozási nyelvek az első generációs programozási nyelvekből az 5. generációs programozási nyelvekbe vannak besorolva (vagy csoportosítva), a nyelvek közös jellemzőitől vagy tulajdonságaitól függően. Ez az evolúció barátságosabbá tette a programozási nyelveket az emberek számára, mint a gépek számára. A negyedik generációs programozási nyelvek (4GL) azok a nyelvek, amelyeket egy speciális cél figyelembevételével fejlesztenek, mint például a kereskedelmi üzleti alkalmazások fejlesztése. A 4GL követte a 3GL-t (3. generációs programozási nyelvek,amelyek az első magas szintű nyelvek voltak), és közelebb állnak az emberi olvasható formához és elvontabbak. Az ötödik generációs programozási nyelvek (amelyek a 4GL-t követték) olyan programozási nyelvek, amelyek lehetővé teszik a programozók számára, hogy problémákat oldjanak meg bizonyos korlátok meghatározásával szemben egy adott algoritmus megírásával.
Mik azok a negyedik generációs programozási nyelvek?
A negyedik generációs programozási nyelveket egy meghatározott cél elérésére tervezték (például kereskedelmi üzleti alkalmazások fejlesztésére). A 4GL megelőzte a 3. generációs programozási nyelveket (amelyek már nagyon felhasználóbarátak voltak). A 4GL felhasználóbarát és magasabb absztrakciós szintje felülmúlta a 3GL-t. Ezt olyan szavak (vagy kifejezések) használatával érik el, amelyek nagyon közel állnak az angol nyelvhez, és néha olyan grafikus konstrukciókat használnak, mint ikonok, interfészek és szimbólumok. Azáltal, hogy a nyelveket a tartományok igényeinek megfelelően tervezi meg, nagyon hatékonyá teszi a 4GL-ben történő programozást. Továbbá a 4GL gyorsan bővítette az alkalmazások fejlesztésével foglalkozó szakemberek számát. Számos negyedik generációs programozási nyelv az adatok feldolgozására és az adatbázisok kezelésére irányul, és SQL-en alapul.
Mik azok az ötödik generációs programozási nyelvek?
Az ötödik generációs programozási nyelvek (amelyek a 4GL-t követték) olyan programozási nyelvek, amelyek lehetővé teszik a programozók számára, hogy az algoritmus megírásával szemben bizonyos korlátok meghatározásával oldják meg a problémákat. Ez azt jelenti, hogy az 5GL programozó nélkül megoldható a problémákra. Emiatt az 5GL-t használják az AI (mesterséges intelligencia) kutatásában. Sok korlátozáson alapuló nyelvet, logikai programozási nyelvet és néhány deklaratív nyelvet 5GL-nek neveznek. A Prolog és a Lisp a leggyakrabban használt 5GL az AI alkalmazásokhoz. A 90-es évek elején, amikor megjelent az 5GL, azt hitték, hogy a programozás jövőjévé válnak. Miután azonban felismertük, hogy a legfontosabb lépés (a korlátok meghatározása) még mindig emberi beavatkozást igényel, a kezdeti magas elvárások csökkentek.
Mi a különbség a negyedik generáció és az ötödik generáció programozási nyelvei (4GL és 5GL) között?
A negyedik generációs programozási nyelveket egy adott alkalmazási területre tervezték, míg az ötödik generációs programozási nyelveket úgy tervezték, hogy a számítógépek maguk is megoldhassák a problémákat. A 4GL programozóknak meg kell adniuk az algoritmust a probléma megoldása érdekében, míg az 5GL programozóknak csak azt a problémát és korlátokat kell meghatározniuk, amelyeket teljesíteni kell. A 4GL-t főként az adatfeldolgozásban és az adatbázis-kezelő alkalmazásokban használják, míg az 5GL-t az AI területén a problémák megoldására.
