A legfontosabb különbség az mRNS és a tRNS között az, hogy az mRNS egy gén genetikai információit hordozza fehérje előállításához, míg a tRNS felismeri a három nukleotid mRNS szekvenciát vagy kodont, és az aminosavakat riboszómákba viszi az mRNS kodonjai szerint.
A nukleinsavak, például a DNS és az RNS, a nukleotidokat alkotó makromolekulák. A dezoxiribonukleinsav (DNS) felelős a genetikai információk nemzedékről nemzedékig történő továbbításáért, míg a ribonukleinsav (RNS) főleg a fehérjeszintézisben vesz részt. Noha a DNS az élő organizmusok legtöbb genetikai anyaga, egyes vírusok RNS genomokkal rendelkeznek. A ribonukleotidok az RNS monomerjei. A ribonukleotidnak ribózcukora, nitrogénbázisa és foszfátcsoportja van. A nitrogén bázisok kétféle típusúak, például purinok és pirimidinek. A purinbázisok az adenin (A) és a guanin (G), míg a pirimidinek a citozin (C) és az Uracil (U). Általában az RNS jelen van a citoplazmában. Az RNS-nek három osztálya van: messenger RNS (mRNS), transzfer RNS (tRNS) és riboszomális RNS (rRNS), és ez a három osztály kooperatív funkciókat lát el a fehérjeszintézisben.
