Fő különbség - Lizin vs L-lizin
A lizin és az L-lizin mindkét típusú aminosav, ugyanazokkal a fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, azonban van némi különbség közöttük. A lizin és az L-lizin közötti fő különbség abban rejlik, hogy képes síkban polarizált fényt forgatni. A lizin egy biológiailag aktív, természetben előforduló esszenciális a-aminosav. Két izomer formában fordulhat elő, annak a lehetőségének köszönhetően, hogy a királis szénatom körül két különböző enantiomer képződik. Ezeket L- és D-formáknak nevezik, hasonlóan a bal- és jobbkezes konfigurációkhoz. Ezekről az L- és D-formákról azt mondják, hogy optikailag aktívak, és más értelemben forgatják a síkban polarizált fényt; jobbra vagy balra. Ha a fény a lizint az óramutató járásával ellentétes irányban forog, akkor a fény lefelé forog, és L-lizinnek nevezik. Azonban,itt figyelmesen meg kell jegyezni, hogy az izomerek D- és L-jelölése nem azonos a d- és l-jelölésével.
Mi a lizin?
A lizin egy esszenciális aminosav, amelyet a szervezetünk nem szintetizál, és amelyet a rendszeres étrendnek kell biztosítania. Ezért a lizin nélkülözhetetlen aminosav az ember számára. Ez egy biológiailag fontos szerves vegyület tagjai amin (-NH 2), és a karbonsav (-COOH) funkciós csoportok kémiai képlettel NH 2 - (CH 2) 4 -CH (NH 2) -COOH. A lizin legfontosabb elemei a szén, a hidrogén, az oxigén és a nitrogén. A biokémiában az aminosavakat, amelyekben mind az amin, mind a karbonsavcsoportok az első (alfa) szénatomhoz kapcsolódnak, a-aminosavaknak nevezzük. A lizint tehát a-aminosavaknak is tekintjük. A lizin szerkezetét az 1. ábra mutatja.
1. ábra: A lizin molekuláris szerkezete (* a szénatom királis vagy aszimmetrikus szénatom, és az alfa-szénatomot is képviseli)
A lizin bázikus természetű, mert két bázikus aminocsoportot és egy savas karbonsavcsoportot tartalmaz. Ezért két aminocsoport jelenléte miatt kiterjedt hidrogénkötést is létrehoz. A lizin jó forrásai fehérjében gazdag állati források, például tojás, vörös hús, bárány, sertés, baromfi, sajt és bizonyos halak (például tőkehal és szardínia). A lizin gazdag növényi fehérjékben is, mint a szója, bab és borsó. Ez azonban a legtöbb gabonamagban korlátozó aminosav, de a hüvelyesek és hüvelyesek többségében bőségesen megtalálható.
Mi az L-lizin?
A lizinnek négy különböző csoportja van a második szén körül, és aszimmetrikus szerkezetű. Ezenkívül a lizin ezen aszimmetrikus vagy királis szénatom jelenléte miatt optikailag aktív aminosav. Így a lizin olyan sztereoizomereket hozhat létre, amelyek izomer molekulák azonos molekulaképlettel, de atomjaik térbeli térbeli orientációjában különböznek egymástól. Az enantiomerek két sztereoizomer, amelyek egymással visszaverődés útján kapcsolódnak, vagy egymás tükörképei, amelyek nem egymásra helyezhetők. A lizin két enantiomer formában kapható, amelyek L- és D- néven ismertek, és a lizin enantiomerjeit a 2. ábra mutatja be.
2. ábra: A lizin aminosav enantiomerjei. A COOH, H, R és NH2 csoportok a C atom körül óramutató járásával megegyező irányban helyezkednek el, az enantiomert egyébként L- és D-formának hívják. Az L- és D- csak a szénatom körüli térbeli elrendezésre utal, és nem az optikai aktivitásra. Míg a királis molekula L- és D-formája valóban elfordítja a polarizált fény síkját, addig egyes L-formák (vagy D-formák) balra (levo vagy l-alak), mások pedig jobbra (dextro vagy d- forma). Az l- és a d-formákat optikai izomereknek nevezzük.
Az L-lizin és a D-lizin egymás enantiomerjei azonos fizikai tulajdonságokkal bírnak, kivéve azt az irányt, amelybe a polarizált fényt forgatják. Nem szuperponálható tükörkép-viszonyuk van. A D és L nomenklatúrája azonban nem gyakori az aminosavakban, beleértve a lizint is. Ugyanolyan nagyságban, de különböző irányokban forgatják a síkban polarizált fényt. A lizin D és L-izomerjét, amely a síkot polarizált fényt az óramutató járásával megegyező irányban forgatja, dextrotorációnak vagy d-lizinnek nevezzük, és azt, amely a síkot polarizált fényt az óramutató járásával ellentétes irányba forgatja, laevorotatornak vagy L-lizinnek (2. ábra).).
Az L-lizin a lizin leginkább elérhető stabil formája. A D-lizin a lizin szintetikus formája, és racemizálással szintetizálható az L-lizinből. Poli-d-lizin feldolgozásánál alkalmazzák, amelyet bevonó anyagként használnak a sejttapadás javítására. Az L-lizin jelentős szerepet játszik az emberi testben, a kalcium felszívódásában, az izomfehérje fejlődésében, valamint a hormonok, enzimek és antitestek szintézisében. Ipari szempontból az L-lizint mikrobiális fermentációs eljárással állítják elő Corynebacterium glutamicum felhasználásával.
Mi a különbség a lizin és az L-lizin között?
A lizinnek és az L-lizinnek ugyanazok a fizikai tulajdonságai vannak, kivéve azt az irányt, amelyben a polarizált fényt forgatják. Ennek eredményeként az L-lizinnek lényegesen eltérő biológiai hatásai és funkcionális tulajdonságai lehetnek. Ezen biológiai hatások és funkcionális tulajdonságok megkülönböztetésére azonban nagyon korlátozott kutatások történtek. E különbségek némelyike tartalmazhatja,
Íz
L-lizin: Az aminosavak L-formái általában íztelenek.
D-lizin: Az aminosavak D-formái általában édes ízűek.
Ezért az l-lizin lehet kevesebb / nem édesebb, mint a lizin.
Bőség
L-lizin: Az aminosav l-formái, köztük az l-lizin, a természetben a legelterjedtebb. Például a fehérjékben általában megtalálható tizenkilenc L-aminosav közül kilenc mozgásirányú, a többi pedig mozgásirányú.
D-lizin: Az aminosavak kísérleti úton megfigyelt D-formái nagyon ritkán fordulnak elő.
