Enyhe acél vs rozsdamentes acél
Az acél ötvözetként osztályozható. Az ötvözet két vagy több elem összekeverésével készül, ahol legalább az egyik fém. Az acélt általában úgy állítják elő, hogy főleg a szenet és más elemeket nyomokban kevernek a vashoz annak érdekében, hogy több termelési tulajdonságot kapjanak, nem pedig vasat használnak egyszerű fémként. Ezeket az elemeket általában tömegszázalékok szerint keverik össze, és ezek keverékének mennyiségétől függően az acél könnyen felosztható sokféle osztályra. A szénacél és a rozsdamentes acél a leggyakoribb.
Lágyacél
Az enyhe acél a legenyhébb szénacél, viszonylag alacsony szénmennyiséggel rendelkezik, amely maximum 0,25% -ig terjed. A szén keményítőszerként működik. Az enyhe acél más elemeket is tartalmazhat, például mangánt, szilíciumot, amely közel 0,5 tömegszázalék, és nyomokban foszfort. Ezek a hozzáadott elemek megvédik a fémvas szerkezetének épségét azáltal, hogy megakadályozzák a vaskristályokban történő elmozdulást.
Az enyhe acél az acél leggyakoribb formája, és az összes acéltermék 85% -ában használják, csak az Egyesült Államokban. További kívánatos tulajdonságai közé tartozik, hogy nem törékeny, erősebb a vasnál és olcsó is. Az acél szilárdsága általában növekszik a hozzáadott szén százalékával. Enyhe acélt gyakran használnak acéllemezek, huzalok és egyéb építőanyagok előállításához.
Rozsdamentes acél
A rozsdamentes acél elnyerte nevét azzal a tulajdonsággal, hogy nem maró. Ez a különleges tulajdonság a vashoz adott más fémeknek köszönhető; közel 18% króm és 8% nikkel. A benne lévő vasmennyiség nagyjából a teljes tömeg 73% -át teszi ki. A rozsdamentes acél szintén közel 0,3% szént tartalmaz. Kiemelve a nem maró jellegét, a rozsdamentes acélt általában használják a konyhai eszközökben, ollós pengék, karóra-szalagok gyártásában, valamint autóalkatrészek, repülőgép-szerkezetek és nagy épületszerkezetek gyártásában is.
A vas levegővel és nedvességgel érintkezve rozsdásodni szokott. Itt a vas oxidálódva „vas-oxiddá” alakul. A rozsdamentes acél esetében a króm passzív filmként működik a vasmag körül, így „króm-oxid” képződik, ami megakadályozza a további felületi korróziót és a korrózió terjedését a belső vasmagra is. Ezt a folyamatot passziválásnak nevezik, ahol egy fém passzívvá válik a környezete hatásaival szemben, különösen akkor, ha van egy külső réteg, amely védi a fémet a korróziótól. A passziválás egy fontos folyamat, amely erősíti és megőrzi a fémek megjelenését, amelyek értéküket növelik.
Mi a különbség az enyhe acél és a rozsdamentes acél között?
• A rozsdamentes acél összetétele elsősorban a lágy acéltól (szénacél) különbözik a jelenlévő króm mennyiségétől.
• A rozsdamentes acél ellenáll a korróziónak, míg az enyhe acél levegő és nedvesség hatására könnyen korrodálódik és rozsdásodik.
• A rozsdamentes acél jobban formálható, míg az enyhe acél merev és szívós.
• A krómot általában nehézfémnek minősítik. Ezért a króm beépítése miatt a rozsdamentes acél veszélyes hatással lehet az emberi egészségre, különösen a konyhai eszközök túlzott használata esetén.
