IP vs DNS
Az interneten két fő névtér-módszer valósul meg: IP-címterek és Tartománynév-hierarchia. A tartományneveket a DNS karbantartja és lefordítja IP-címekre.
Mi az IP?
Az IP vagy az Internet Protocol két célt szolgál: meghatározza az IP címzési rendszer szabályait, amelyek logikai numerikus címet adnak a TCP / IP alapú hálózat minden entitásának, valamint az adatcsomagok továbbítását vagy továbbítását a forrás állomásokról a cél állomásokra.
E feladatok közül az IP-címzés létfontosságú, mivel így ismerhető fel egy entitás vagy gazdagép (például számítógép vagy nyomtató) helye egy IP-alapú hálózatban. Ezenkívül az adatok pontos útválasztása az IP-címzés révén is elérhető.
Az IP-cím általában egyedi 32 bites (IPv4) vagy 128 bites (IPv6) bináris szám, amelyet az internet hozzárendelt számhatósága a hálózat entitásához rendel. Az emberi felhasználók kényelme érdekében ezeket az IP-címeket tizedesjegy formátumban tárolják. Az alábbiakban bemutatunk egy példát egy IP-címre.
Az IP-címek kétféle típusúak: Statikus IP-címek, amelyek állandóak, és amelyeket a rendszergazda manuálisan rendel hozzá egy gazdagéphez, és a Dinamikus IP-címek, amelyeket minden alkalommal újra hozzárendelnek, amikor a kiszolgáló DHCP-vel csatlakozik a gazdagéphez a hálózathoz.
Mi a DNS?
A DNS vagy a Tartománynévrendszer hierarchikus rendszer a számítógépek vagy más hálózatokhoz kapcsolódó erőforrások elnevezésére. Megkönnyíti a felhasználói csoportok és erőforrások elnevezését, figyelmen kívül hagyva azok fizikai helyét, ami egyszerűbbé teszi a dolgokat az általános felhasználók számára, mivel nekik csak egy URL-t vagy egy e-mail címet kell tudniuk ahhoz, hogy hozzáférjenek a gazdagépekhez vagy erőforrásokhoz anélkül, hogy aggódnának azon, hogy fizikailag hogyan keresik meg őket. Tartalmaz egy leképezési rendszert a tartománynevek és a hozzájuk tartozó IP-címek vagy fizikai helyek között, hogy megtalálja a felhasználók által beírt tartománynevek által jelzett gazdagépeket vagy erőforrásokat.
Egy tipikus tartománynév (amelyet a DNS-protokoll szabályai szerint alakítanak ki) három vagy több részből áll (amelyeket címkének neveznek), általában pontokkal összefűzve.
Amint azt fentebb szemléltettük, a Domainnév-hierarchia a domainnév jobbtól jobbra-balra alakul. A fenti példában a „com” a legfelső szintű tartománynév, a „differbetween.com” pedig a „com” TLD altartománya. A www.differencebetween.com pedig a „differentbetween.com” altartomány egyik altartománya. Ha olyan domainnevekről van szó, mint például a www.example.co.uk, akkor az „co” tartományt második szintű tartománynak nevezzük. Minden címke legfeljebb 63 karaktert tartalmazhat, és minden tartománynév nem haladhatja meg a 253 karakter hosszúságot.
Ha valamelyik domain név egy adott IP-címhez van társítva, akkor ezekre a nevekre Hostnames néven hivatkozunk. Például a www.differencebetween.com és a differentbetween.com állomásnevek, míg a TLD-k, mint például a.com vagy.org, nem, mivel nem kapcsolódnak egyetlen IP-címhez sem.
A Domain Name System egy hierarchikus adatbázis formájában működik, amely névszervereknek nevezett alágakat tartalmaz. Amikor a domain név fordítását kérik, ha a Helyi DNS névszervernek nincs nyilvántartása az adott tartományról, kérést küld a 13 gyökér DNS szerver egyikéhez, amelyek világszerte találhatók. A root DNS-kiszolgáló ezután felveszi a kapcsolatot a megfelelő TLD DNS-kiszolgálóval (org, com stb.) Az adott tartománynév gyorsítótárazott rekordjaihoz. Ezután a TLD DNS-kiszolgáló felveszi a kapcsolatot a hiteles DNS-szerverrel, amely részleteket tartalmaz az altartományokról.
Mi a különbség az IP és a DNS között? • Az IP és a DNS egyaránt elnevezési rendszer a hálózati entitások számára lefoglalt névterek címzésére. • Míg az IP címek azok a tényleges helyek, ahol az entitások találhatók, a DNS csak néhány nevet ad az entitásnak, néhány általános szabály alapján. Például a DNS hasonlít egy hely nevéhez, az IP-cím pedig a hely fizikai címéhez. Amikor a felhasználó beír egy tartománynevet, a DNS lefordítja a tartománynevet IP-címre, és fizikailag megtalálja a gazdagépet. • A DNS alfanumerikus nevet is rendel egy entitáshoz, amelyet a felhasználók könnyen megjegyeznek, az IP pedig numerikus értéket rendel a hálózati entitáshoz. |