Tevékenységalapú költségszámítás vs hagyományos költségszámítás
A termékhez kapcsolódó költségek a közvetlen és a közvetett költségek kategóriába sorolhatók. A közvetlen költség a termékkel azonosítható költség, míg a közvetett költségek közvetlenül nem elszámolhatók egy költségobjektummal. Anyagköltség, közvetlen munkaerőköltség, például bérek és fizetések, példák a közvetlen költségekre. Az igazgatási költségek és az értékcsökkenés a példa a közvetett költségekre. A termék teljes költségének meghatározása nagyon fontos a termék eladási árának meghatározásához. A költségek helytelen vagy helytelen felosztása az eladási ár meghatározásához vezethet, amely alacsonyabb, mint a költség. Ekkor kérdésessé válik a vállalat jövedelmezősége. Előfordul, hogy a költségek ilyen helytelen meghatározása a termék sokkal magasabb árát eredményezi, mint a költségek, ez a piaci részesedés elvesztéséhez vezethet. A termék teljes költsége a közvetett költségek felosztásától függ. A közvetlen költségek nem okoznak problémát, mivel közvetlenül azonosíthatók.
Hagyományos költségszámítás
A hagyományos költségszámítási rendszerben a közvetett költségek felosztása néhány általános allokációs alapon történik, például munkaóra, gépóra. Ennek a módszernek a fő hátránya, hogy összesíti a közvetett költségeket, és az allokációs bázisok felhasználásával elosztja őket az osztályokhoz. Az esetek többségében ennek az allokációs módszernek nincs értelme, mivel összesíti a különböző szakaszok összes termékének közvetett költségeit. A hagyományos módszer szerint az általános költségeket először az egyes részlegekhez rendeli, majd a költségeket átcsoportosítja a termékekre. Különösen a modern világban a hagyományos módszer elveszíti alkalmazhatóságát, mivel egyetlen vállalat nagyobb számú különféle terméket állít elő minden részleg felhasználása nélkül. Tehát a költségszakértők egy új fogalommeghívás-alapú költségszámítással (ABC) álltak elő,amely egyszerűen megerősítette a meglévő hagyományos költségszámítási módszert.
Tevékenység alapú költségszámítás
A tevékenységalapú költségszámítás (ABC) meghatározható a költségszámítás megközelítéseként, amely az egyes tevékenységeket alapvető költségobjektumként azonosítja. Ebben a módszerben először az egyes tevékenységek költségeit rendelik hozzá, majd ezt használják a végső költségobjektumok költségeinek hozzárendelésének alapjául. Ez a tevékenységalapú költségszámítás során fejenként osztja ki az egyes tevékenységeket, majd ezeket a költségeket átcsoportosítja az egyes termékekhez vagy szolgáltatásokhoz. A beszerzési rendelések száma, az ellenőrzések száma, a gyártási tervek száma a költségmeghajtók egyike, amelyet a rezsiköltségek felosztásakor használnak.
Mi a különbség a tevékenységalapú költségszámítás és a hagyományos költségszámítás között?
Bár a tevékenységalapú költségszámítás koncepcióját a hagyományos költségszámítási módszerből fejlesztették ki, mindkettőjükben van némi különbség.
- A hagyományos rendszerben néhány felosztási bázist használnak a rezsiköltségek felosztására, míg az ABC rendszer sok meghajtót használ felosztási alapként.
- A hagyományos módszer először az általános részlegeket osztja az egyes részlegekhez, míg a tevékenységalapú költségszámítás először fejenként osztja el az egyes tevékenységeket.
- A tevékenységalapú költségszámítás technikai és időigényesebb, míg a hagyományos módszer vagy rendszer halk egyenesen halad.
- A tevékenységalapú költségszámítás pontosabban jelezheti, hogy hol lehet költségcsökkentést végezni, mint a hagyományos rendszer; ez azt jelenti, hogy a tevékenységalapú költségszámítás szigorúbb vagy pontosabb döntéshozást tesz lehetővé, mint a hagyományos rendszer.
