Csillapítás vs torzulás
A csillapítás és a torzítás két különböző nem kívánt hatást gyakorol a jelekre. A rendszereket e két jelenség hatásának minimalizálására tervezték. A kommunikációban, ha nem kezelik megfelelően, a csillapítás és a torzítás képes az adatátvitelt sikertelenné tenni.
Csillapítás
A csillapítás nevezhető bármely hordozón áthaladó jel teljesítményveszteségének. Ez egy természetes jelenség, és olyan hullámjellemzők miatt következett be, mint a fénytörés, a visszaverődés és a diffrakció. Például a hangunkat tartalmazó hanghullámok a csillapítás miatt nem hallhatók nagy távolságokra.
Természetesen a csillapítás exponenciálisan történik a megtett távolsággal. Ezért általában decibelben mérve egységnyi hosszon, ami logaritmikus egység. Az erősítőket használják a csillapítás hatásának eltávolítására, és az ismétlőket a rekonstruált jelek továbbítására.
Torzítás
A torzítás az eredeti jel váltakozása. Ez a közeg tulajdonságai miatt következhet be. Sokféle torzítás létezik, például amplitúdótorzítás, harmonikus torzítás és fázistorzítás. Az elektromágneses hullámok esetében polarizációs torzulások is előfordulnak. Amikor a torzítás bekövetkezik, a hullámforma megváltozik.
Például az amplitúdó torzulás akkor következik be, ha a jelek minden része nincs egyformán felerősítve. Ez a vezeték nélküli átvitelekben történik, mert a médium idővel megváltozik. A vevőknek képesnek kell lenniük e torzulások azonosítására.
Mi a különbség a csillapítás és a torzítás között?
1. Bár a amplitúdót kicsinyítik, a hullámforma a torzítással ellentétben nem változik a csillapításban.
2. A csillapítás hatásainak eltávolítása könnyebb, mint a hatás torzításának megszüntetése.
3. Ha a csillapítás a jel különböző részeinél különböző mennyiségekben történik, akkor ez torzítás.
