ATM vs Frame Relay
Az OSI-modell adatkapcsolati rétege meghatározza az adatok két végpont közötti átvitelhez való kapszulázásának módjait és a keretek átviteli technikáit. Az aszinkron átviteli mód (ATM) és a Frame relé egyaránt adatkapcsolati réteg technológiák, és kapcsolódásorientált protokollokkal rendelkeznek. Mindegyik technikának megvannak a maga alkalmazásfüggő előnyei és hátrányai.
Aszinkron átviteli mód (ATM)
Az ATM egy hálózati kapcsolási technológia, amely cellapéldányos módszertant alkalmaz az adatok számszerűsítésére. Az ATM adatkommunikáció fix méretű cellákból áll, 53 bájtból. Egy ATM cella 5 bájtos fejlécet és 48 bájt ATM hasznos terhet tartalmaz. Ez a kisebb méretű, rögzített hosszúságú cellák alkalmasak hang-, kép- és videoadatok továbbítására, mivel a késés minimalizálva van.
Az ATM kapcsolatorientált protokoll, ezért virtuális áramkört kell létrehozni a küldő és a fogadó pont között. Állandó útvonalat hoz létre két pont között, amikor az adatátvitel megkezdődik.
Az ATM másik fontos szempontja az aszinkron működése az időosztásos multiplexelés során. Ezért a cellákat csak akkor továbbítják, ha az adatok elküldésre rendelkezésre állnak, ellentétben a hagyományos időosztásos multiplexeléssel, ahol a szinkronizációs bájtokat továbbítják, ha nincs adat elküldésre.
Az ATM-et úgy tervezték, hogy kényelmes legyen a hardver megvalósításához, ezért a feldolgozás és a váltás gyorsabbá vált. Az ATM hálózatok bitsebessége akár 10 Gbps lehet. Az ATM az ISDN SONET / SDH gerincén keresztül használt alapprotokoll.
Az ATM jó minőségű szolgáltatást nyújt azokban a hálózatokban, ahol különböző típusú információk, például adat, hang és támogatás vannak támogatva. Az ATM segítségével ezek az információtípusok egyetlen hálózati kapcsolaton keresztül haladhatnak.
Keret relé
A Frame relay egy csomagkapcsolási technológia a hálózati pontok összekapcsolására a nagy kiterjedésű hálózatokban (WAN). Ez egy kapcsolat-orientált adatszolgáltatás, amely virtuális áramkört hoz létre két végpont között. Az adatátvitel keretek néven ismert adatcsomagokban történik. Ezek a keretek csomagméretében változóak és hatékonyabbak a rugalmas átvitelek miatt. A Frame Relayt eredetileg az ISDN interfészek számára vezették be, bár jelenleg számos más hálózati interfészen is használják.
A keretátvitelben a csatlakozásokat portoknak hívják. Minden olyan ponthoz, amelynek csatlakoznia kell a keretrelé hálózathoz, rendelkeznie kell porttal. Minden portnak egyedi címe van. A keret két részből áll, amelyeket „tényleges adatoknak” és „frame relay header” -nek nevezhetünk. A keretarchitektúra megegyezik az LAP-D-vel (Link Access Procedures on D csatorna) meghatározottakkal, amelynek változó hosszúságú az információs mező. Ezeket a kereteket virtuális kapcsolatokon keresztül küldjük el.
A Frame relé többféle redundáns kapcsolatot hozhat létre a különböző útválasztók között, anélkül, hogy több fizikai kapcsolata lenne. Mivel a keretátvitel nem specifikus az adathordozókra, és lehetőséget nyújt a sebességváltozások pufferelésére, lehetősége van arra, hogy jó összekapcsoló közeget hozzon létre különböző típusú, különböző sebességű hálózati pontok között.