Fő különbség - Allosztázis vs Homeosztázis
Az allosztázis a stabilitás elérésének folyamata fiziológiai változások és viselkedésbeli változások révén. Ez a hipotalamus-hipofízis-mellékvese-tengely hormonok (HPA) megváltoztatásával, az autonóm idegrendszer, a citokinek és a többi rendszer megváltoztatásával érhető el. És általában adaptív jellegű. Az allosztázis nagyon fontos folyamat az állatok számára. A külső életben bekövetkező változások közepette ellenőrzi a belső életképességet. Az allosztázis kompenzálja a test különböző problémáit. Kompenzált szívelégtelenség, kompenzált veseelégtelenség és kompenzált májelégtelenség esetén nyújt kompenzációt. De ezek az allosztatikus állapotok törékenyek és gyorsan dekompenzálhatók. A homeosztázis a szervezet azon tulajdonsága, amely normálisan változót szabályoz, például egy anyag koncentrációját az oldatban, szinte állandó állapotban. A homeosztázis szabályozza a test hőmérsékletét, pH-ját és a Na koncentrációját+, Ca2 + és K +. A legfontosabb különbség az allosztázis és a homeosztázis között az, hogy az allosztázis a stabilitás elérésének folyamata fiziológiai, viselkedési változásokkal a változó körülmények között, míg a homeosztázis egyszerűen egy stabil belső környezet fenntartása egy szervezetben annak ellenére, hogy a külső környezetben bekövetkező változások bekövetkeznek.
TARTALOM
1. Áttekintés és fő különbség
2. Mi az allosztázis
3. Mi a homeosztázis
4. Az allosztázis és a homeosztázis közötti hasonlóság
5. Egymás melletti összehasonlítás - Allosztázis vs homeosztázis táblázatos formában
6. Összefoglalás
Mi az Allostasis?
Az allosztázis fogalmát először Sterling és Eyer írták le 1988-ban. Ez egy további folyamat a homeosztázis helyreállítására. A fogalom jellege megmagyarázza, hogy az allosztázis egy endogén rendszer, amely stabil belső környezet fenntartására szolgál egy szervezeten belül. Az allosztázis elnevezés görögből jött létre, ami azt jelenti, hogy „stabil marad, ha változó”. Az allosztáziselmélet elmagyarázza, hogy egy szervezet aktívan alkalmazkodik a kiszámítható és kiszámíthatatlan eseményekhez.
Az allosztatikus terhelés az a „kopás”, amely az egyénben a krónikus stressz folyamatos kitettségének eredményeként felhalmozódik. Ezen két típusú allosztázis alapján magyarázzák a túlterhelés körülményeit.
- 1. típus - Akkor fordul elő, amikor az energiaigény meghaladja a kínálatot. Aktiválja a sürgősségi élettörténeti stádiumot. És arra szolgál, hogy az állatokat a normális élettörténeti szakaszból túlélési módba terelje. Amíg az allosztázis túlterhelése nem csökken és visszanyeri az energiaegyensúlyt.
- 2. típus. Ez akkor kezdődik, amikor elegendő energiafogyasztás társul szociális diszfunkcióhoz és konfliktusokhoz. Ez a helyzet az emberi társadalomban, valamint a fogságban lévő állatokat érintő bizonyos helyzetekben. A 2. típusú allosztázisos túlterhelés nem hoz létre menekülési választ. Csak tanulással és a társadalmi struktúra megváltoztatásával lehet ellensúlyozni.
Az allosztázis túlterhelésére reagálva a stresszhormonok, mint az adrenalin és a kortizol, kiválasztódnak. Más fiziológiai reakciókkal, például a szívizom terhelésének növelésével, a simaizom tónusának csökkentésével a gyomor-bél traktusban és a koaguláció fokozásával. Ezek a reakciók rövid távon adaptív előnyös módon hatnak. Aktiválhatja a neurális, neuroendokrin vagy neuroendokrin-immun mechanizmusokat. De a hosszú távú túlzott aktiválás káros a szervezet számára. A vérnyomás és a pulzus növekedését okozza.
Az akut fenyegetésekre adott fiziológiai válaszok hatékonyak, és adaptívnak tekinthetők a fajok között. De a stresszreakciók krónikus aktiválása erőszaknak, traumának, szegénységnek, háborúnak való túlzott expozícióval, a társadalom alacsony és magas rangú hierarchiájával megzavarja a rendszer homeosztázisát és túlfeszíti a fiziológiai rendszert. Az allosztázisos túlterhelést az autonóm idegrendszer, a központi idegrendszer, a neuroendokrin és az immunrendszer kémiai egyensúlyhiányával lehet mérni.
Mi az a homeosztázis?
Az organizmusokban az anyagcsere folyamatok csak meghatározott kémiai és környezeti feltételek mellett indulhatnak el. Tehát a homeosztázis egyszerűen a stabil belső környezet fenntartása az organizmusban annak ellenére, hogy a külső környezetben bekövetkező változások bekövetkeznek. Emberekben és más emlősökben a legjobb homeosztázisos mechanizmus az extracelluláris folyadék összetételének szabályozása a pH, a hőmérséklet és a Na +, K +, Ca 2+ ionok koncentrációja szempontjából. Ez nem jelenti azt, hogy ha valamit homeosztázis-mechanizmus szabályoz, az entitás értékének a teljes egészségi időszak alatt állandónak kell lennie. Például a test belső hőmérsékletét az agy hipotalamuszában lévő hőérzékelők szabályozzák.
01. ábra: Kalcium homeosztázis
A szabályozó alapértékét rendszeresen visszaállítják. De a test belső hőmérséklete a nap folyamán változik. Délután nagyon alacsony hőmérséklet, nappal pedig magas hőmérséklet figyelhető meg. Pontosabban, a hőmérséklet-szabályozók alapértékét visszaállítják fertőzési körülmények között, hogy láz keletkezzen.
A test minden művelete nem kontrollálható homeosztázisos mechanizmus révén. Például amikor a vérnyomás csökken, a pulzus megnő, és amikor a vérnyomás emelkedik, a pulzus csökken. Itt a pulzusszámot nem a homeosztázis mechanizmusa szabályozza. A másik példa az izzadás mértéke. Az izzadást a homeosztázis mechanizmusa nem szabályozza.
Vezérelt rendszerek, amelyek homeosztázis során működnek
- Testmag hőmérséklete: A termoreceptorok által végzett hőmérséklet-szabályozás az agy, a gerincvelő és a belső szervek hipotalamuszában található.
- Vércukorszint: A vércukorszintet a hasnyálmirigy-szigetek szenzoros béta-sejtjei szabályozzák.
- Plazma Ca 2+ szint: A Ca 2+ szintet a mellékpajzsmirigy fősejtjei és a pajzsmirigy parafollikuláris sejtjei szabályozzák.
- Az oxigén és a szén-dioxid parciális nyomása: Az oxigén parciális nyomását perifériás kemoreceptorok szabályozzák a nyaki artériában és az aortaívben. A szén-dioxid parciális nyomását az agy medulla oblongata központi kemoreceptorai szabályozzák.
- Vér oxigéntartalma: Az oxigéntartalmat a vesék mérik.
- Artériás vérnyomás: Az aortaív és a carotis sinus falában lévő baroreceptorok figyelik az artériás vérnyomást.
- Az extracelluláris nátriumkoncentráció: A plazma nátriumkoncentrációt a vese juxtaglomeruláris készüléke szabályozza.
Milyen hasonlóságok vannak az allosztázis és a homeosztázis között?
- Mindkét folyamat megfigyelhető az organizmusokban.
- Mindkét folyamat irányítja a belső környezetet.
- Mindkét folyamat szabályozza a belső életképességet és stabilitást.
- Mindkét folyamat rendkívül fontos az organizmusok védelme és túlélése szempontjából.
Mi a különbség az allosztázis és a homeosztázis között?
Különböző cikk a táblázat előtt
Allosztázis vs homeosztázis |
|
| Az allosztázis a stabilitás elérésének folyamata fiziológiai, viselkedési változásokkal a változó körülmények között. | A homeosztázis egyszerűen a stabil belső környezet fenntartása az organizmusban a külső környezetben bekövetkező változások ellenére. |
| Esemény | |
| Az allosztázis különösen stresszes körülmények között nyilvánvaló. | A homeosztázis az organizmusok általános jelensége, amely reagál a változókra az extracelluláris folyadék (belső környezet) összetételének szabályozása érdekében. |
| A környezetre való hagyatkozás | |
| Az Allostasis a környezeti változásokra támaszkodik. | A homeosztázis nem támaszkodik a környezeti változásokra. |
| Válaszok | |
| Az allosztázis krónikus reakciókat hoz létre, amelyek károsak az organizmusokra. | A homeosztatikus válaszok nem károsak, és szabályozza a koncentráció, a pH és a hőmérséklet beállított pontját. |
| A szervek és rendszerek szabályozása | |
| Az allosztázist a neuroendokrin, az autonóm idegrendszer és az immunrendszer szabályozza. | A homeosztázist az agy, a gerincvelő, a belső szervek, a vesék, a nyaki artéria és az aortaív hipotalamuszában elhelyezkedő szabályozók és érzékelők szabályozzák (ellenőrzik). |
| Reakciók | |
| Az allosztázis hirtelen stresszes állapotra reagál. | A homeosztázis a folyamatban lévő fiziológiai változókra adott általános válasz. |
Összegzés - Allosztázis vs Homeosztázis
Az allosztázis a stabilitás (vagy homeosztázis) elérésének folyamata fiziológiai változások és viselkedésbeli változások révén. És általában adaptív jellegű. A homeosztázis a szervezet azon tulajdonsága, amely általában az oldatban lévő anyagot szinte állandó koncentrációs állapotban szabályozza. A homeosztázis nem feltétlenül szabályozza a test összes tevékenységét. A homeosztázis szabályozza a testhőmérsékletet, a pH-t és a Na +, Ca 2+ és K + koncentrációt stb. Ez a különbség az allosztázis és a homeosztázis között.
Töltse le az Allostasis vs Homeostasis PDF verzióját
A cikk PDF-verzióját letöltheti, és offline célokra is használhatja, az idézési megjegyzés szerint. Kérjük, töltse le a PDF verziót itt. Különbség az allosztázis és a homeosztázis között
