Fő különbség - Csontváz vs sima izomösszehúzódás
Az izmok alakot adnak a testnek, és részt vesznek a test mozgásában és különféle egyéb funkcióiban. A test különböző tevékenységeibe beletartoznak, amelyeket önkéntes és önkéntelen kontroll is vezérel. Az izmoknak három fő típusa van, nevezetesen a vázizom, a szívizom és a simaizom. A vázizmok a vázrendszerhez kapcsolódnak, és a simaizmok az üreges szervek falain találhatók, például gyomorban, hólyagban, méhben stb. A vázizomzat összehúzódása során a troponin nevű speciális fehérje szerves szerepet játszik, míg a troponin nem simaizom-összehúzódással jár. Ez a legfontosabb különbség a vázizomzat és a simaizom összehúzódása között.
TARTALOM
1. Áttekintés és a legfontosabb különbség
2. Mi a csontvázizom-összehúzódás
3. Mi a sima izom-összehúzódás
4. A csontváz és a sima izomösszehúzódás hasonlóságai
5. Egymás melletti összehasonlítás - A csontváz vs sima izomösszehúzódás táblázatos formában
6. Összefoglalás
Mi a csontvázizom-összehúzódás?
A vázizom-összehúzódás összefüggésében minden vázizom összehúzódik az agyban keletkező elektrokémiai jelek sorozatán keresztül. Ezek a jelek az idegrendszeren át jutnak a motoros idegsejtbe, amely a vázizomrostokban helyezkedik el. A jel elindítja az izom összehúzódási folyamatát. A vázizomrost szerkezetének alapvető szintjén történő leírása során egy kisebb rostegységből áll, amelyet myofibrilláknak nevezünk. A miofibrillákon belül speciális típusú kontraktilis fehérjék vannak jelen. Ezek a kontraktilis fehérjék az aktin és a miozin. Ezek a csontvázizom legfontosabb összetevői, ha összehúzódásról van szó.
Az aktin és a miozin szálak egymásba csúsznak, és beindítják az izom összehúzódási folyamatát. Ezért ezt a folyamatot „csúszó filamentum elméletnek” nevezik, mivel ezek a kontraktilis fehérjék egymáson csúsznak. Kevés olyan fontos struktúra kerül a figyelem középpontjába, amikor leírják a vázizomzat összehúzódását. Ezek a miofibril, a szarkomer (ami a miofibril funkcionális egysége), az aktin és a miozin, a tropomiozin (egy fehérje, amely az izomösszehúzódás szabályozásában kötődik az aktinhoz) és a troponin (amely egy három fehérje komplex, amely jelen van a tropomiozinban) Mértékegység).
Kezdetben az agy által generált idegi impulzus az idegrendszeren keresztül egy olyan helyre jut, amelyet neuromuszkuláris csatlakozásnak neveznek. Ez az acetilkolin felszabadulását okozza, amely egy neurotranszmitter. Ez depolarizációs állapothoz vezet. Ennek eredményeként kalciumionok (Ca 2+) szabadulnak fel a szarkoplazmatikus retikulumból. A Ca 2+ a troponinhoz kötődik, amely megváltoztatja alakját, és a tropomiozin mozgását okozza az aktin fehérjéből (az aktin aktív helye). Ez a jelenség indítja el a miozin (miozinfejek) kötődését az aktinhoz. Ez kereszthidat képez e két kontraktilis fehérje között. Az ATP átalakítása ADP + Pi -vé energiát szabadít fel és lehetővé teszi az aktinszálak miozinnal történő behúzását. Ez a húzás lerövidíti az izmot.
01. ábra: Csontvázizom-összehúzódás
Amikor egy ATP molekula kötődik a miozinhoz, leválik az aktinszálról, és megszakítja a kialakult kereszt hidat. Ez a folyamat folyamatosan zajlik, amíg az idegi inger le nem áll és megfelelő mennyiségű ATP és Ca 2+ van jelen. Amikor az impulzus megszűnik, a Ca 2+ visszakerül a szarkoplazmatikus retikulumba, és az aktinszál nyugvó helyzetbe kerül. Ez meghosszabbítja az izom normál helyzetét.
Mi az a sima izomösszehúzódás?
A simaizom-összehúzódás idegi ingerlésként és humorális ingerlésként is bekövetkezik. A teljes összehúzódási folyamat külső és belső szabályozással szabályozható. Az extrinsic alatt neuronális kontrollból és humorális kontrollból áll. A neuronális szabályozás szimpatikus szálak jelenlétével zajlik, amelyek mind a szűkületet, mind a relaxációt kontrollálják. A relaxációt elsősorban a β adrenerg receptorok, az összehúzódást az α adrenerg receptorok okozzák. Humorális kontroll komponens alatt különböző vegyületek, például az angiotenzin II, az adrenalin, a vazopresszin indukálják az összehúzódást és a relaxációt.
A helyi humorális kontroll és a myogén autoreguláció a belső kontroll alatt zajlik. A myogén autoreguláció során a simaizomban végbemenő spontán depolarizációra és összehúzódásra adott válaszként megy végbe. Ez a szabályozási rendszer nincs jelen a test minden simaizomában, de elsősorban az erekben található meg, például afferens glomeruláris arteriolában. A helyi humorális kontroll során az autokrin és parakrin sejteket utánzó sejtek által kiválasztott vegyületek a simaizomrostok összehúzódásához és ellazulásához vezetnek. Ezek a vegyületek magukban foglalják a bradikinint, a prosztaglandinokat, a tromboxánt, az endotelint, az adenozint és a hisztamint. Az endotelint tekintik a legerősebb összehúzónak, míg az adenozint a legelterjedtebb értágítónak.
A simaizom-összehúzódás során a szimpatikus motoros idegsejtben keletkező akciós potenciál bejárja és eléri a szinaptikus terminált, és Ca 2+ beáramlás indukcióját idézi elő a citoplazmában. A sejten belüli Ca 2+ koncentráció növekedése konformációs változások kialakulásához vezet az idegi citoszkeleton mikrotubulusaiban. Ez okozza a noradrenalin felszabadulását, amely egy neurotranszmitter az interstitialis térbe.
02. ábra: Sima izomösszehúzódás
A noradrenalin bekerül a simaizomsejtbe és kötődik egy csatorna receptorhoz, amely egy G fehérjével van összekapcsolva. Ennek eredményeként transzmitter receptor komplex képződik és aktiválódik a G fehérje. Ezenkívül a sejtben felhalmozódott Ca 2+ a kalmodulinnal való megkötéshez vezet, és a Ca 2+ -kalmodulin komplexet képezi. Ez a komplex megköti és aktiválja a miozin könnyű lánc kinázát (MLCK). Az MLCK foszforilezési reakciót foglal magában, amely foszforilálja a miozin könnyű láncát, és lehetővé teszi a miozin kereszthídjának megkötését az aktin szálakhoz. Ez elindítja az összehúzódást. Ezt a folyamatot a miozin könnyű láncának defoszforilezése és a Myosin könnyű lánc-foszfatáz (MLCP) enzim bevonásával fejezik be.
Milyen hasonlóságok vannak a csontváz és a simaizom összehúzódása között?
- A csontváz és a simaizom összehúzódásai a Ca 2+ koncentrációtól függenek.
- Mind a csontváz, mind a simaizom összehúzódása nagyon fontos a test mozgásának és alakjának fenntartásához.
Mi a különbség a csontváz és a simaizom összehúzódása között?
Különböző cikk a táblázat előtt
Csontváz vs sima izomösszehúzódás |
|
| A vázizomzat összehúzódása a vázizmok összehúzódásának folyamata az agyban keletkező elektrokémiai jelek sorozatán keresztül. | A simaizom-összehúzódás az aktin és a miozin-szálak egymásra csúszása által okozott folyamat. |
| Összehúzódási sebesség | |
| A vázizomzat összehúzódása különböző sebességi sebességgel történik. | A simaizom összehúzódása nagyon lassú. |
| Troponin fehérje | |
| A vázizom-összehúzódás troponint tartalmaz. | A simaizom összehúzódása nem jár troponinnal. |
Összegzés - Csontváz vs sima izomösszehúzódás
Minden vázizom összehúzódik az agyban keletkező elektrokémiai jelek sorozatán keresztül. A vázizomrost szerkezetének alapvető szintjén történő leírása során kisebb rostegységekből áll, amelyeket myofibrilláknak nevezünk. A miofibrillákon belül speciális típusú kontraktilis fehérjék vannak jelen. Ezek a kontraktilis fehérjék az aktin és a miozin. A vázizom-összehúzódás a csúszó filamentum elméletén alapszik. A simaizom-összehúzódás során akciós potenciál keletkezik a szimpatikus motoros idegsejtben. A teljes simaizom-összehúzódási folyamat külső és belső kontroll segítségével szabályozható. Az extrinsic alatt neuronális kontrollból és humorális kontrollból áll. A helyi humorális kontroll és a myogén autoreguláció a belső kontroll alatt zajlik.
