Fő különbség - Antioxidánsok és fitokémiai anyagok
Először értsük meg az antioxidánsok és a fitokemikáliák két fogalmát, mielőtt áttérnénk az antioxidánsok és a fitokemikáliák közötti különbségek tárgyalására. Az antioxidánsok természetes vagy szintetikus kémiai alkotóelemek, amelyek megvédik az emberi sejteket a szabad gyökök káros hatásaitól. A fitokémiai anyagok növényekből származó természetes kémiai alkotóelemek, amelyek különféle egészségügyi előnyöket jelentenek az emberek számára. Az antioxidánsok és a fitokemikáliák közötti fő különbség az, hogy az antioxidánsok fő feladata a szabad gyökök elpusztítása vagy kioltása a sejtes környezetben, míg a fitokemikáliáknak különféle funkcióik vannak, ideértve a szabad gyökök működésének megakadályozását, az enzimek stimulálását, a DNS-replikációba való beavatkozást stb. a vegyi anyagok két osztálya átfedésben van egyes területeken,jelentős különbségek vannak az antioxidánsok és a fitokémiai anyagok között. Így a cikk célja az antioxidánsok és a fitokemikáliák közötti különbségek rávilágítása.
Mik azok az antioxidánsok?
Az antioxidánsok megakadályozhatják a szabad gyökök működését. Így segíthetnek a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a rák és az öregedéssel járó állapotok (Parkinson-kór és Alzheimer-kór) megelőzésében. A szabad gyökök nagyon reaktív atomok vagy atomcsoportok, mert legalább egy párosítatlan elektronjuk van. A szabad gyökök káros oxidációt okoznak, más néven oxidatív stresszt, amely károsíthatja a sejtmembránokat és a sejtek tartalmát. Az oxidatív stressz vagy a szabad gyökök túlzott mértékű képződése a sejtes környezetben természetesen akkor is bekövetkezik, amikor káros környezeti tényezőknek, például sugárzásnak vagy dohányfüstnek vannak kitéve. Bizonyos esetekben a szabad gyökök ösztönzik a jó oxidációt, amely energiát termel és megöli a káros baktériumokat. Ahogy az „antioxidánsok” elnevezés is sugallja,megakadályozzák vagy csökkentik ezt az oxidatív stresszt, és gátolhatják a sejtkomponensek, például a DNS, a fehérjék és a lipidek oxidatív károsodását. Ezek az antioxidáns vegyületek állati és növényi táplálékból egyaránt származhatnak. Antioxidáns anyagok például a fenolos vegyületek, antocianin, A, C és E vitamin, lutein, likopin, béta-karotin, Q10 koenzim, butilezett hidroxi-anizol, flavonoidok és szabad zsírsavak.
Mik azok a fitokémiai anyagok?
A fitokémiai anyagok kémiai kombinációk, amelyek természetes módon fordulnak elő a különböző növényfajokban. A fito a görög nyelvben „növényt” jelent. Minden növény több száz fitokemikáliát tartalmaz, és kutatási bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ezek a fitokemikáliák számos nem fertőző betegség megelőzésében segíthetnek. A fitokemikáliák olyan növényi anyagokban találhatók, mint a gyümölcsök, zöldségek, diófélék, fűszerek, gabonafélék, hüvelyesek, szemek és bab. A fitokemikáliák példái közé tartoznak olyan anyagcsoportok, mint antocianin, polifenolok, fitinsav, oxálsav, lignánok és izoflavonok, valamint folsav és C-vitamin, E-vitamin és béta-karotin (vagy A-pro-vitamin). Egyes fitokemikáliák felelősek a színért és egyéb érzékszervi tulajdonságokért, mint például a sárgarépa narancssárga színe és a fahéj illata. Bár biológiai jelentőségük lehet,nem ismerik el alapvető tápanyagként. A fitokemikáliák védő vagy betegségmegelőző tulajdonságokkal rendelkeznek. Minden egyes fitokémiai funkció eltérően működik, és ezek a lehetséges funkciók:
- Antioxidáns - Néhány fitokémiai anyag antioxidáns aktivitással rendelkezik, és megvédi a sejteket az oxidatív károsodásoktól, ezáltal csökkentve bizonyos típusú rák, szív- és érrendszeri betegségek és cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
- Hormonként viselkednek - a szójaban található izoflavonok és lignánok utánozzák az emberi ösztrogéneket, ezáltal segítenek csökkenteni a menopauza tüneteit és az oszteoporózist. Fitoösztrogénekként is ismertek.
- Rákmegelőző vegyületek - Egyes élelmiszerekben található fitokemikáliák rákellenes tulajdonságokkal bírhatnak.
- Az enzimek stimulálása - Az indolok stimulálják azokat az enzimeket, amelyek kevésbé hatékonyak az ösztrogén hatására, és csökkenthetik az emlőrák kockázatát.
- Zavar a DNS replikációjában - A babokban található szaponinok gátolják a sejt DNS szaporodását, megakadályozva ezzel a rákos sejtek szaporodását. A paprikában található kapszaicin megvédi a DNS-t a káros rákkeltőktől.
- Antibakteriális hatás - A fokhagymából származó fitokémiai allicin, valamint a fűszerekből származó kémiai vegyületek antibakteriális hatásúak
- Fizikai védőhatás - Néhány fitokémiai anyag fizikailag kötődik a sejtfalakhoz, ezáltal gátolja a kórokozók tapadását az emberi sejtfalakhoz. Például a proantocianidinek felelősek a bogyó tapadásgátló tulajdonságaiért.
-
Csökkentse a tápanyagok biohasznosulását: A káposztában található goitrogének gátolják a jód felszívódását, a hüvelyesekben található oxálsav és fitinsav gátolják a vas, a kalcium felszívódását. Táplálkozásgátló kémiai vegyületekként is ismertek.
Különbség az antioxidánsok és a fitokémiai anyagok között
Mi a különbség az antioxidánsok és a fitokémiai anyagok között?
Az antioxidánsok és a fitokémiai anyagok meghatározása
Antioxidánsok: Az antioxidánsok kémiai vegyületek, amelyek képesek leküzdeni az oxidációt.
Fitokémiai anyagok: A fito görögül „növényt” jelent. Így a fitokémiai anyagok kémiai kombinációk, amelyek természetes módon fordulnak elő a növényfajokban.
Az antioxidánsok és a fitokémiai anyagok jellemzői
Forrás
Antioxidánsok: Az antioxidánsok beszerezhetők mind növényi, mind állati élelmiszerekből.
Fitokémiai anyagok: a fitokemikáliák csak növényi eredetűek, például zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, bab, diófélék és magvak.
Funkció
Antioxidánsok: Az antioxidánsok segítenek megakadályozni a rendkívül reaktív és instabil szabad gyökök által okozott sejtek károsodását.
Fitokémiai anyagok: A fitokemikáliáknak több funkciójuk van.
Káros hatása
Antioxidánsok: Az egészségre jó hatású antioxidánsok.
Fitokémiai anyagok: A fitokemikáliák táplálékellenes vegyületekként működhetnek, és csökkenthetik a tápanyagok biohasznosulását. Így nem mindig tesznek jót az egészségnek és a jólétnek. Pl.: fitinsav, oxálsav.
E-számok
Antioxidánsok: Az antioxidánsok E-száma az E300 – E399 között mozog. Természetes antioxidánsok például az aszkorbinsav (E300) és a tokoferolok (E306). A szintetikus antioxidánsok közé tartozik a propil-gallát (PG, E310), a tercier butil-hidrokinon (TBHQ), a butilezett hidroxi-anizol (BHA, E320) és a butilezett hidroxi-toluol (BHT, E321).
Fitokémiai anyagok: A fitokemikáliáknak nincs specifikus E-számtartományuk, mert egyes fitokemikáliák antioxidánsként (E300 – E399), egyesek színezőanyagként (E100 – E199) stb.
Ipari alkalmazás
Antioxidánsok: Az antioxidánsokat tartósítószerként használják az élelmiszerekben és a kozmetikumokban. Ezek a tartósítószerek közé tartoznak a természetes antioxidánsok, például aszkorbinsav, tokoferolok, propil-gallát, tercier butil-hidrokinon, butilezett hidroxi-anizol és butilezett hidroxi-toluol. Emellett antioxidánsokat gyakran adnak az ipari nem élelmiszeripari termékekhez. Stabilizátorként használják üzemanyagokban és kenőanyagokban az oxidáció gátlásához, benzinben a polimerizáció gátlásához, amely motorszennyeződési maradványok kialakulásához vezet, valamint megakadályozza a gumi és a benzin lebomlását.
Fitokémiai anyagok: A fitokemikáliákat széles körben használják étrend-kiegészítőként (funkcionális élelmiszerek, táplálék-gyógyszerek) a nem fertőző betegségek megelőzésére.
Az elemzés módszere
Antioxidánsok: Az antioxidáns tartalmat általában egy erős gyök alkalmazásával vagy a redukáló képesség azonosításával elemzik. Ilyenek például a DPPH gyökfogó módszer, a hidroxilgyök eltávolító aktivitás, az oxigén gyök abszorbanciaképessége (ORAC), az ABTS gyök eltávolító módszere vagy a vas csökkentő aktivitása vagy az FRAF teszt.
Fitokémiai anyagok: A fitokémiai anyagokat standard fitokémiai módszerekkel elemzik. Például az összes fenoltartalmat Folin-Ciocalteu kolorimetriás módszerrel elemezzük, standard gallus-savként ismert fenolsavval.
Lebomlás
Antioxidánsok: Az antioxidánsok nagyon érzékenyek a lebomlásra, ha oxigénnek, napfénynek, hőmérsékletnek, stb. Vannak kitéve. Például az A-, C- vagy E-vitamin antioxidánsokat megsemmisíthetik a zöldségek hosszú távú tárolása vagy tartós főzése során.
Fitokémiai anyagok: Az antioxidánsokkal összehasonlítva a fitokémiai anyagok (anélkül, hogy antioxidáns aktivitással bírnának) némileg ellenállnak a környezeti tényezők előmozdításának.
Példák
Antioxidánsok: szelén (brokkoli, karfiol), allil-szulfidok (hagyma, póréhagyma, fokhagyma), karotinoidok (gyümölcsök, sárgarépa), flavonoidok (karfiol, kelbimbó, szőlő, retek és vöröskáposzta), polifenolok (tea, szőlő), C-vitamin (amla, guava, sárga színű zöldségek), A-vitamin, E-vitamin, Zsírsavak (Hal, hús, tengeri ételek), lecitin (tojás)
Fitokémiai anyagok: izoflavonok és lignánok (szója, vörös lóhere, teljes kiőrlésű gabonák és lenmag), szelén (brokkoli, karfiol), allil-szulfidok (hagyma, póréhagyma, fokhagyma), karotinoidok (gyümölcsök, sárgarépa), flavonoidok (karfiol, kelbimbó, szőlő, retek és vöröskáposzta), polifenolok (tea, szőlő), C-vitamin (amla, guava, sárga színű zöldségek), A-vitamin, E-vitamin, Zsírsavak (Hal, hús, tengeri ételek), lecitin (tojás), Indolok (káposzta)), terpének (citrusfélék és meggy).
Összegzésként elmondható, hogy bár számos fitokémiai anyag antioxidánsként működik a jó egészség elősegítése érdekében, sokuknak extra funkciói vannak. Ismert, hogy azoknál az embereknél, akik megfelelő mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget esznek magas mennyiségben az egészségvédő antioxidánsok és fitokemikáliák teljes spektrumában, kevesebb a nem fertőző betegség.
