Char vs Varchar
A Char és a Varchar az adatbázis-rendszerben általánosan használt karaktertípusok, amelyek hasonlónak tűnnek, bár vannak eltérések közöttük a tárolási követelmények tekintetében. Az adatbázis-tervezés során nagyon sok adattípust használnak. Közülük a karakteres adattípusok hangsúlyosabb helyet kapnak, mivel a számokhoz képest rengeteg információt tárolnak. A karakter adattípusokat karakterek vagy alfanumerikus adatok karakterláncokban történő tárolására használják. Az adatbázis karakterkészletének típusa az adatbázis létrehozásakor kerül meghatározásra. Ismételten e karaktertípusok közül a Char és a Varchar a leggyakrabban használt típus. Ez a cikk elmagyarázza, hogy mi ez a két adattípus, a char és a varchar, valamint a különbség közöttük.
Mi Char?
A char ISO definíciója egy karakter, a char adattípus pedig egy karakter tárolására szolgál. A Char (n) n rögzített méretű karaktert képes tárolni. A char (n) karakterek maximális száma 255 karakter lehet, a karakterlánc hosszának pedig 1 és 8000 közötti értéknek kell lennie. A char ötven százalékkal gyorsabb, mint a varchar, ezért jobb teljesítményt érhetünk el, ha dolgozunk char. A Char statikus memória-allokációt használ az adatok tárolásakor. Amikor ismert rögzített hosszúságú húrokat akarunk tárolni, jobb, ha a karaktert használjuk. Például az „Igen” és a „Nem” „Y” és „N” néven történő tárolásakor használhatjuk a char adattípust. És amikor egy személy tízkarakteres nemzeti személyi igazolvány számát tároljuk, akkor az adattípust charként használhatjuk (10).
Mi az a Varchar?
Ahogy a neve is sugallja, a varchart változó karakternek nevezik. A Varchar változó hosszúságú alfanumerikus adatok tárolására szolgál. Az ebben az adattípusban lévő karakterek maximális száma 4000 karakter, a maximális tárhely mérete pedig 2 GB. A varchar tárolási mérete az adatok tényleges hossza plusz két bájt. A Varchar lassabb, mint a char, és dinamikus memória-allokációt használ az adatok tárolásakor. Használhatjuk a varchart olyan adatok tárolására, mint nevek, címek, leírások stb. Nem csak karakterláncok, hanem nem karaktersorozat típusú típusok, például dátumtípusok, „2015. március 12.”, „2015.03.12. a varchar adattípus.
Mi a különbség Char és Varchar között?
• Bár a char és a varchar karakteres adatmezők, a char egy fix hosszúságú adatmező, a varchar pedig egy változó méretű adatmező.
• A Char csak rögzített méretű, nem Unicode karakterláncokat képes tárolni, de a varchar változó méretű karakterláncokat.
• A Char gyakran jobb, mint a varchar a gyakran változó adatoknál. A rögzített hosszúságú adatsor ugyanis nem hajlamos a töredezettségre.
• A Char csak azt a fix helyet foglalja el, amelyet a változó deklarálásakor határoztak meg. De a varchar elfoglalja a helyet a beillesztett adatok alapján, és 1 vagy 2 bájtot is elfoglal, mint hosszúság előtagot.
• Ha az adat 255 karakternél kevesebb, akkor 1 bájt kerül kiosztásra, és ha az adat 255 karakternél nagyobb, 2 bájt van fenntartva. Ha egy char-t használunk az 'Y' és 'N' jelző tárolására, akkor egy bájtot fog tárolni, de amikor a varchart használjuk, két bájtra lesz szükség a zászló tárolására, egy extra bájtot tartalmazva a hossz előtagként.
Összegzés:
Char vs Varchar
A Char és a Varchar a leggyakrabban használt karakteradattípus, amely elérhető az adatbázisokban. A Char rögzített hosszúságú húr tárolására szolgál, míg a varchar változó hosszúságú húrok tárolására. Annak érdekében, hogy jobb teljesítményt nyújtson az adatokból, fontosabb, hogy az adatbázisban lévő táblák mezőinek megfelelő adattípusokat válasszon. Kényelmesebb a legkisebb adattípusokat használni, amelyek helyesen tudják tárolni az adatokat, mert kevesebb helyet foglalnak a memóriából.
Képek jóvoltából: Varchar a Wikicommonson keresztül (Public Domain)
