2. réteg vs 3. réteg kapcsolók
A hálózati kapcsoló olyan eszköz, amely összekapcsolja a végállomásokat vagy a végfelhasználókat az adatkapcsolati réteg szintjén. A kapcsolók intelligens megoldásként jelentek meg a hálózati hubok számára, amelyek nagy sebességű hálózati szolgáltatásokat nyújtanak. A 2. réteg szintjén a kapcsolók kommunikálnak a Media Access Control (MAC) cím használatával, és ez biztosítja a többportos híd funkcióit. A hub teljes duplex verziójának tekinthető. Az Ethernet kapcsolók dinamikusan megtanulhatják a különféle kapcsolóportokhoz csatolt MAC-címet, ha megnézik a forrás MAC-címét egy portba érkező kereteken. Például, ha a Fa 0/1 kapcsolóport kap egy keretet forrás MAC címmel aaaa.aaaa.aaaa, akkor a kapcsoló felismeri, hogy a MAC cím a Fa 0/1 portról származik, és ha keret érkezik a kapcsolóhoz, ugyanarra a MAC címre történő irányításhoz a kapcsoló továbbítja a Fa 0/1 portra.
2. réteg kapcsoló
A kapcsolókon belül a VLANS-t úgy hozzák létre, hogy egy kapcsolót kisebb műsorszórási tartományokra osszon el, ahol különböző alhálózatokhoz különböző portokat rendelhetünk. A kapcsolók VLAN-okat használnak a sugárzás, a multicast, az unicast és az ismeretlen unicast vezérléséhez a layer 2 eszközökkel. Különböző forgalmak, például HTTP, FTP, SNMP hatékonyan kezelhetők a 2. réteg kapcsolójával. Ami a hálózati biztonságot illeti, a 2. réteg kapcsolói egyszerű, de erős biztonsági szolgáltatásokat nyújtanak, például a portok biztonságát. A 2. réteg szintjén az STP-hez hasonló technikákat alkalmaznak a redundancia megtartására a hálózatban, miközben megakadályozzák a hurkok kialakulását. A hálózat tervezésében a 2. réteg kapcsolókat többnyire hozzáférési réteg szintjén használják. A 2. réteg kapcsolóinak közötti VLAN közötti útválasztásban egy olyan útválasztót kell használnunk, amely a 3. réteg lehetőségeit biztosítja.
3. réteg kapcsoló
Számos olyan határ leküzdésére, mint a műsorszórás túlterhelése és a többszörös hivatkozások hiánya, bevezetésre kerültek a 3. rétegű kapcsolók, például a cisco Catalyst 3550, 3560, 3750, 4500, 6500 sorozatok, amelyek hardverben megvalósítják az útválasztó csomagküldési logikáját. A 3. réteg kapcsolói mind az adatkapcsolati réteg, mind a hálózati réteg lehetőségeit biztosítják ugyanazon eszközön belül, ami csökkenti egy másik útválasztó megvásárlásának költségeit a 3. réteg lehetőségeinek megszerzéséhez. Ugyanakkor hasznos egy 2. réteg port átalakítása 3. réteg portjává, ha egy port rendelkezésre áll. Az olyan útválasztási protokoll, mint az EIGRP, és néha az OSPF is használható egy átirányított port továbbításához, ahol IP-címet rendeltünk, miután letiltottuk a port 2. rétegének funkcióit a „no switchport” paranccsal. A 3. réteg kapcsolóit többnyire terjesztési rétegben és magrétegben használják hierarchikus hálózati tervezésnél.
Mi a különbség a 2. és a 3. réteg kapcsolók között?
A több BGP-funkció kezelésének képtelensége az autonóm rendszerek közötti útválasztásban és sok más hatékony szolgáltatás néhány hátrányt jelent, ha a 3. réteg kapcsolót használjuk az útválasztó helyettesítésére. Ha sikerül fejleszteni ezeket a gyenge területeket, akkor az útválasztók a hálózati világ régi történetévé válhatnak.
Ha figyelembe vesszük a költségeket, akkor a 2. rétegű eszközök olcsóbbak, de mindig okos megvásárolni mind a 2., mind a 3. réteg működő eszközeit (például a 3. réteg kapcsolóját), ha a jövőben bővíteni akarják a vállalatot. A további 3-as kapcsoló nagyobb forgalom kezelésére képes, és hatékony és intelligens választásként jellemezhető egy közepes méretű vagy nagyvállalat számára, ahol a 2. rétegű eszközök többnyire kisvállalkozásoknál válnak praktikussá.
