Izotóniás vs izometrikus
Az izomrendszer nagyon fontos, mivel képes mozgást előidézni, védelmet és támogatást nyújt a test szerveinek. Az izomsejtek egyedülálló, jellemző vonása az aktin és a miozin filamentumok relatív bősége és szervezete a sejteken belül. Ezek az izzószálak összehúzódásra specializálódtak. Három izomtípus van jelen a gerinceseknél; mégpedig simaizmok, vázizmok és szívizmok. A szív- és simaizmok összehúzódása általában akaratlan, míg a vázizomzat önkéntes ellenőrzés alatt áll. A feszültségtermelés mintájától függően az izomkontrakció az izotóniás és az izometrikus összehúzódások közé sorolható. A napi tevékenységek izotóniás és izometrikus összehúzódási kombinációkat egyaránt tartalmaznak.
Mi az izotóniás összehúzódás?
Az „izotóniás” szó egyenlő feszültséget vagy súlyt jelent. Ebben a kontrakcióban a kialakult feszültség állandó, miközben az izom hossza változik. Ez magában foglalja az izmok rövidülését, az izmok aktív összehúzódását és ellazulását, és olyan mozgásokkal fordul elő, mint séta, futás, ugrás stb.
Az izotóniás összehúzódás további két kategóriára osztható: koncentrikus és különc. Koncentrikus összehúzódás esetén az izom rövidül, míg excentrikus összehúzódás esetén az izom meghúzódik a összehúzódás során. Az excentrikus izomösszehúzódás fontos, mivel megakadályozhatja az olyan gyors változásokat, amelyek károsíthatják az izomszövetet és elnyelik az ütéseket.
Mi az izometrikus összehúzódás?
Az „izometrikus” szó állandó vagy változatlan izomhosszt jelent. Izometrikus összehúzódások esetén az izomhossz állandó marad, miközben a feszültség változik. Itt az izomban kialakul a feszültség, de az izom nem rövidül meg egy tárgy mozgatásához. Ezért izometrikus koncentráció esetén, ha egyetlen tárgyat sem mozgatnak, a külső munka nulla. Ebben a kontrakcióban az egyes rostok megrövidülnek, bár az egész izom nem változtatja meg a hosszát, így az izometrikus gyakorlatok segítenek az izmok megerősítésében.
Az izometrikus összehúzódás nem jár együtt mozgással, így a rehabilitációt igénylő betegek izometrikus gyakorlatokat végezhetnek a fájdalmas mozgások elkerülése érdekében. Ezek a gyakorlatok nem ajánlottak magas vérnyomásban szenvedő betegek számára, mivel veszélyes vérnyomáscsúcsot okozhatnak. Az izometrikus mozgás példája olyan tárgy megfogása, mint egy ütő vagy ütő. Itt az izmok összehúzódnak, hogy megtartsák és stabilizálják a tárgyat, mégsem változik az izmok hossza, amikor megtartják őket.
Mi a különbség az izotóniás és az izometrikus összehúzódás között?
• Izotóniás összehúzódás esetén a feszültség állandó, míg az izom hossza változó. Izometrikus összehúzódás esetén az izomhossz állandó marad, miközben a feszültség változik.
• Az izotóniás rángatózásnak rövidebb a látens periódusa, rövidebb a kontrakciós ideje és hosszabb a relaxációs periódusa. Ezzel szemben az izotóniás rángatózásnak hosszabb látens periódus, hosszabb összehúzódási és rövidebb relaxációs periódus van.
• A hőmérséklet emelkedése csökkenti az izometrikus feszültséget, míg az izotóniás rángatózás rövidülését növeli.
• Az izometrikus összehúzódás felszabaduló hője kevesebb, ezért az izometrikus összehúzódás energiahatékonyabb, míg az izotóniás összehúzódásé nagyobb, ezért kevésbé energiatakarékos.
• Az izometrikus összehúzódás során rövidülés nem következik be, ezért külső munkát nem végeznek, az izotóniás összehúzódás során azonban rövidülés lép fel és külső munkát végeznek.
• Az izotóniás kontrakció a kontrakció közepén, míg az izometrikus kontrakció az összes kontrakció elején és végén jelentkezik.
• Az izomkontrakciók során az izometrikus fázis nő, amikor a terhelés nő, míg az izotóniás fázis csökken, amikor a terhelés növekszik.
