Főbb különbség - izotóniás vs hipertóniás
Fontos megérteni a tonalitás fogalmát, mielőtt elemezné az izotóniás és a hipertóniás különbséget. Ezért először röviden írjuk le a tónus fogalmát és annak fontosságát. A tónusosság két oldat vízkoncentrációjának szórása osztva egy féligáteresztő membránnal. Ez magyarázható olyan oldatok relatív vízkoncentrációjaként is, amelyek meghatározzák a víz diffúziójának irányát és mennyiségét, amíg a membrán mindkét oldalán azonos koncentrációt nem ér el. Az oldatok tónusának azonosításával meghatározhatjuk, hogy a víz melyik irányban diffundál. Ezt a jelenséget általában akkor használják, amikor egy külső megoldásba merített sejtek válaszát szemléltetik. A tónusnak három osztályozása van, amelyek az egyik megoldáshoz viszonyíthatók. Hipertóniás, hipotóniás és izotóniás. A legfontosabb különbség az izotóniás és a hipertonikus között az, hogy a hipertóniás oldat több oldószert tartalmaz, mint oldott anyagot, míg az oldott anyag és az oldószer egyenlően oszlik el az izotóniás oldatban. A hipertóniás és izotóniás megoldások definíciójának memorizálása azonban nem elengedhetetlen, ha megértjük az izotóniás és a hipertóniás megoldások közötti különbséget.
Mi a hipertóniás?
A hiper egy másik szó a fenti vagy túlzott kifejezésről. A hipertóniás oldatoknak nagyobb az oldott anyag koncentrációja (glükóz vagy só), mint a sejtben. Az oldott anyagok azok az elemek, amelyeket oldószerben oldunk, és ezáltal oldatot képeznek. Hipertóniás oldatban az oldott anyagok koncentrációja nagyobb a sejten kívül, mint annak belsejében. Ha egy sejtet hipertóniás oldatba merítenek, ozmotikus elmozdulás következik be, és vízmolekulák áramlanak ki a sejtből az oldott anyagok koncentrációjának kiegyensúlyozása érdekében, és a sejt mérete zsugorodni fog.
Mi az izotóniás?
Az Iso egy másik szó az egyenlőségre, a tonik pedig az oldat tónusára. Az izotóniás oldatok oldott anyag koncentrációja hasonló lesz, mint az összehasonlított oldaté. Izotóniás oldatban az oldott anyagok koncentrációja a sejten belül és kívül egyaránt megegyezik, egyensúlyt teremtve a sejtszervezet környezetében. Amikor egy sejtet izotóniás oldatba merítenek, nem lesz ozmotikus eltolódás, és a vízmolekulák mindkét irányban diffundálnak a sejtmembránon, hogy egyensúlyba hozzák az oldott anyagok koncentrációját. Ez a folyamat nem eredményezi a sejt duzzadását vagy zsugorodását.
Mi a különbség az izotóniás és a hipertonikus között?
A hipertóniás és az izotóniás különbségek a következő kategóriákba sorolhatók.
Az izotóniás és a hipertonikus meghatározása
Hipertóniás: a „hiper” fentieként ismert, a túlzott + a „tonik” pedig valami megoldásként ismert megoldásként. Így a hipertónia az oldat fokozott tónusát sugallja.
Izotóniás: az „iso” azonos néven ismert, az „tonik” pedig valami megoldásként ismert dolog. Így az izotóniás az oldat hasonló tónusosságát sugallja.
Az izotóniás és a hipertóniás jellemzői
Oldott anyag és oldat koncentrációja
Hypertonikus: Az oldat több oldószert tartalmaz, mint oldott anyag.
Izotóniás: Az oldott oldott anyag és az oldószer egyenlő módon oszlik meg.
Példák
Hipertóniás: Tisztított víz, mert a megtisztított vízben nem / kevesebb oldott anyag oldódik fel, és koncentrációja nagyon alacsony a sejtkörnyezethez képest.
Izotóniás: A sóoldat az emberi vérplazma izotóniája
Sejtválasz hipertóniás és izotóniás oldatban (lásd 1. ábra)
Hipertóniás: Ha egy biológiai sejt hipertóniás környezetben van, a víz a sejtmembránon keresztül áramlik ki a sejtből, annak érdekében, hogy egyensúlyban legyen az oldott anyag koncentrációja mind a sejtben, mind a sejt körüli környezetben. Ennek eredményeként a sejt zsugorodik, amikor a víz elhagyja a sejtet, hogy csökkentse az oldott anyag nagyobb koncentrációját a külső környezetben.
Izotóniás: Ha egy sejt izotóniás oldatban van, akkor nem okoz duzzanatot vagy zsugorodást a sejt.
Vízkoncentráció gradiens
Hypertonikus: A vízkoncentráció-gradiens megfigyelhető a sejt belsejétől a hipertóniás oldatig
Izotóniás: A vízkoncentráció-gradiens nem létezik
Oldott anyag koncentráció gradiens
Hipertóniás: Az oldott anyag koncentráció-gradiense a hipertóniás oldattól a sejt belsejéig látható
Izotóniás: Oldott anyag koncentráció gradiens nem létezik.
Ozmotikus váltás
Hypertonikus: ozmotikus eltolódás létezik.
Izotóniás: ozmotikus eltolódás nem létezik
A víz mozgása
Hypertonikus: A vízmolekulák gyorsan mozognak vagy diffundálnak a sejt belsejéből a külső oldat irányába, és így a sejt elveszíti a vizet.
Izotóniás: A vízmolekulák mindkét irányban mozognak vagy diffundálnak, és a víz diffúziójának sebessége mindkét irányban hasonló. Így a sejt vagy vizet nyer, vagy elveszíti.
Sportitalok
Izotóniás: Az izotóniás ital hasonló koncentrációban tartalmaz sót, cukor-szénhidrátot és elektrolitokat, mint az emberi testben. Az izotóniás sportitalt gyakran előnyben részesítik orális rehidratáló oldatként. Általában 4-8g szénhidrát / 100 ml.
Hypertonikus: A hipertóniás ital magasabb koncentrációban tartalmaz sót, cukor-szénhidrátot és elektrolitokat, mint az emberi testben. Általában körülbelül 8 g szénhidrát van 100 ml-enként. Az ozmoterápiában hipertóniás oldatot is alkalmaznak az agyi vérzés kezelésére. A hipertóniás sportitalok ideálisak azok számára, akiknek nagyon magas energiára van szükségük.
Összegzésképpen elmondható, hogy az oldatnak három formája létezik, amelyek az oldott anyag koncentrációján alapulnak, és ezek izotóniásak, hipotóniásak és hipertóniásak. Az oldott anyagok koncentrációja a sejt belsejében és kívül egyaránt megegyezik egy izotóniás oldatban. Az oldott anyagok koncentrációja nagyobb a sejt belsejében, mint a külső környezet egy hipotóniás oldatban, míg a hipertóniás oldat olyan, ahol az oldott anyagok koncentrációja nagyobb a külső környezetben, mint a sejt belsejében.
