Voltmérő vs multiméter
A voltmérő és a multiméter egyaránt elektronikus és elektromos mérésekhez használt eszköz. Ezeket használják az elektronikus vagy elektromos rendszerek szinte összes tulajdonságának mérésére. A fizikusok, az elektronikai mérnökök, a villamosmérnökök és a technikusok ezeket a műszereket viszonylagos területén használják.
Voltmérő
A „Volt” egységet Alessandro Volta tiszteletére nevezték el. Egy pont potenciáljának vagy két pont közötti potenciálkülönbség mérésére szolgál. Általában a voltmérő a galvanométer egyik változata. A galvánmérővel sorba állított nagyon magas ellenállás teszi az alapfeszültségmérőt. A feszültségmérők néhány mikrovolttól körülbelül néhány Gigavoltig terjednek. Amint azt korábban leírtuk, az alapfeszültségmérő egy külső mágneses mezőbe helyezett áramtartó tekercsből áll. Az áramhordó tekercs miatti mágneses mező taszítja az állandó mágneses teret. Ez a hatás a tekercsre erősített indikátor forogását okozza; ez az indikátor tekercs rendszer rugós, ezáltal az indikátor nullára áll, ha nincs áram. A mutató fordulási szöge arányos a tekercsben jelenlévő árammal. A digitális voltmérő analóg-digitális átalakítást (ADC) használ a jelenlegi feszültség digitális értékre történő átalakítására. De a bejövő jelet fel kell erősíteni vagy csökkenteni kell a műszerben alkalmazott mérési tartománytól függően, mielőtt digitális értékként megjeleníthető lenne. A voltmérőkkel kapcsolatos fő probléma az, hogy véges ellenállási értékük van. Ideális esetben egy voltmérőnek végtelen impedanciával kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy nem szabad áramot húznia az áramkörből. De ez nem a valódi voltmérők esetében van. Valódi voltmérőnek áramot kell vennie az áramkörből ahhoz, hogy előállítsa a taszító mágneses teret. Ezt azonban erősítők segítségével minimalizálni lehet, így az áramkör zavarai minimálisak. De a bejövő jelet fel kell erősíteni vagy csökkenteni kell a műszerben alkalmazott mérési tartománytól függően, mielőtt digitális értékként megjeleníthető lenne. A voltmérőkkel kapcsolatos fő probléma az, hogy véges ellenállási értékük van. Ideális esetben egy voltmérőnek végtelen impedanciával kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy nem szabad áramot húznia az áramkörből. De ez nem a valódi voltmérők esetében van. Valódi voltmérőnek áramot kell vennie az áramkörből ahhoz, hogy előállítsa a taszító mágneses teret. Ezt azonban erősítők segítségével minimalizálni lehet, így az áramkör zavarai minimálisak. De a bejövő jelet fel kell erősíteni vagy csökkenteni kell a műszerben alkalmazott mérési tartománytól függően, mielőtt digitális értékként megjeleníthető lenne. A voltmérőkkel kapcsolatos fő probléma az, hogy véges ellenállási értékük van. Ideális esetben a voltmérőnek végtelen impedanciával kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy nem szabad áramot húznia az áramkörből. De ez nem a valódi voltmérők esetében van. Valódi voltmérőnek áramot kell vennie az áramkörből ahhoz, hogy előállítsa a taszító mágneses teret. Ezt azonban erősítők segítségével minimalizálni lehet, így az áramkör zavarai minimálisak. Ideális esetben egy voltmérőnek végtelen impedanciával kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy nem szabad áramot húznia az áramkörből. De ez nem a valós voltmérők esetében van. Valódi voltmérőnek áramot kell vennie az áramkörből ahhoz, hogy előállítsa a taszító mágneses teret. Ezt azonban erősítők segítségével minimalizálni lehet, így az áramkör zavarai minimálisak. Ideális esetben a voltmérőnek végtelen impedanciával kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy nem szabad áramot húznia az áramkörből. De ez nem a valós voltmérők esetében van. Valódi voltmérőnek áramot kell vennie az áramkörből ahhoz, hogy előállítsa a taszító mágneses teret. Ezt azonban az erősítők használatával minimalizálni lehet, hogy az áramkör zavarai minimálisak legyenek.
Multiméter
A multiméter alapvetően az összes lehetséges mérőóra gyűjteménye. A régi Volt-Amper-Ohm mérőtől a kifinomultabb multiméterig változik. A „multi” szó többet vagy többet jelent. Ezért maga a név arra utal, hogy sok változót mér. Az analóg multiméterek alapvetően galvanométerek (azaz egy külső mágneses térben elhelyezett áramot szállító tekercsek). Az ellenállások kombinációjától függően egy galvanométer használható feszültségmérőként, ampermérőként vagy ohmmérőként (ellenállásmérő). A multiméter felületén található tárcsa lehetővé teszi, hogy milyen paramétert és milyen tartományt mérjen. 0 - 200 mv, 0 - 20 V, 0 - 10 mA, 0 - 2000 Ohm stb. Lehet. A digitális multiméterek különböző módszereket alkalmaznak ezeknek a paramétereknek a mérésére, és több lehetőségük is van, például dióda mód, tranzisztor mód stb.
Mi a különbség a voltmérő és a multiméter között?
A voltmérőt két pont közötti potenciálkülönbség mérésére használják, míg a multimétert a feszültségkülönbség, az áram és az ellenállás mérésére. Diódák és tranzisztorok hibaelhárítására is használják. A voltmérő a multiméter egyik részének tekinthető.
