Refraktor vs fényvisszaverő teleszkóp | Refrakció és reflexiós teleszkópok
A fényvisszaverő és a refraktor alapvetően a csillagászatban leginkább használt két fő típusú távcső. Reflexiós és fénytörő teleszkópokként is ismertek. Ezek elsősorban optikai eszközök, amelyek látható fényt használnak távoli tárgyak, például bolygók, csillagok, ködök és galaxisok képeinek előállításához. Ebben a cikkben a reflektor és refraktor teleszkópok eredetét és alapvető működését, valamint azok különbségeit fogjuk megvitatni.
Refraktor távcső
A fénytörő volt az első típusú távcső. Először Hans Lippershey, német-holland lencsekészítő gyártotta, aki játékként építette fel. Bár nem világos, hogy pontosan mikor találta ki, tudományos eszközként jelenik meg 1608-ban. Az első csillagászati távcsövet 1608-ban más, mint a nagy tudós, Galileo Galilei építette.
A refraktoros távcsövek kialakításánál csak lencséket használnak. A nagyítás teljes folyamata fénytöréssel történik. A fénytörés a hullám irányváltásának folyamata, amikor két közeg interfészén halad át. A teleszkópban a két közeg levegő és üveg. Ezek a teleszkópok két domború lencsét használnak. Az egyik nagyon nagy fókusztávolsággal rendelkezik, mint az objektív (vagyis amelyik közelebb van az „objektumhoz”), és egy, amelynek fókusztávolsága nagyon alacsony, mint az okuláré (vagyis az, amelyik közelebb van a szemhez). oly módon, hogy optikai tengelyeik egybeesjenek. A távoli tárgyra való fókuszálás a két lencse közötti távolság változtatásával történik. A refraktorteleszkópokkal kapcsolatos fő problémák a nagy lencsék felépítésének nehézségei és a kromatikus aberráció.
Reflektoros távcső
Bár a tükrök lencsék helyett történő felhasználásának gondolata maga Galilei idejébe nyúlik vissza, a reflexiós távcsövet először 1663-ban javasolta tudományosan James Gregory. De modelljét csak 1673-ban építették. Később a gregorián néven ismerték távcső. Az első reflektoros távcső érdeme a nagy Isaac Newtoné. 1668-ban megépítette az első reflektoros távcsövet, amely később newtoni távcső néven vált ismertté. A newtoni reflektor a leghíresebb távcsőfajta az amatőrök és a legtöbb hivatásos csillagász körében. Később olyan fejlettebb minták jelentek meg, mint a Cassegrain, a Coude és a Nasmyth.
A reflektortávcsövek alapvetően tükrök és lencsék kombinációját használják. A tükrök a fény visszaverésére szolgálnak. A visszaverődés a fény visszapattanó hatása. Az általános kialakításban homorú tükröt használnak objektív tükörként; egy másik síktükör segítségével az elsődleges (objektív) tükörből érkező fénysugarat a szemlencsére irányítják. A használt okulár többnyire domború lencse. A newtoni modell egy nagy domború tükröt használ a készülék „alsó” részén. Sokkal kisebb (az elsődleges tükör területének körülbelül 5% -a) síktükör van elhelyezve a készülék felső részén 45 fokkal az elsődleges tükör optikai tengelyéhez képest. A szemlencsét a készülék oldalára helyezzük, hogy összegyűjtsük a fényt a másodlagos tükörből. A reflektoros teleszkópokkal kapcsolatos fő probléma a gömbös aberráció,amelyet az okoz, hogy a gyújtótávolság nem azonos a tükör szélesebb részein. Ezt a gömb alakú tükrök helyett parabolikus tükrökkel lehet korrigálni.
Mi a különbség a refraktoros és a reflektoros teleszkópok között?
E kettő közötti alapvető hasonlóság az, hogy mindkettőt csillagászati eszközként használják; mindkét kivitel lencsét használ okulárként, és a számítások, mint például a Nagyítás, az F-szám és a Felbontás, mindkét modellnél megegyeznek.
A fő különbség az, hogy a reflektor homorú tükröt használ elsődleges optikai eszközként, míg a refraktor konvex lencsét használ.
