Fő különbség - elimináció vs szubsztitúciós reakció
Az eliminációs és szubsztitúciós reakciók a kémiai reakciók két típusa, főleg a szerves kémia területén találhatók meg. Az elimináció és a szubsztitúciós reakció közötti fő különbség legjobban a mechanizmusukkal magyarázható. Az eliminációs reakcióban a korábbi kötések átrendeződése a reakció után következik be, míg a szubsztitúciós reakció egy kilépő csoportot nukleofillel helyettesíti. Ez a két reakció verseng egymással, és számos más tényező befolyásolja őket. Ezek a körülmények reakciókonként változnak.
Mi az a eliminációs reakció?
Az eliminációs reakciók megtalálhatók a szerves kémia területén, és a mechanizmus magában foglalja két szubsztituens eltávolítását egy szerves molekulából egy vagy két lépésben. Amikor a reakció egyetlen lépésben megy végbe, akkor E2 (kétmolekuláris reakció) reakciónak nevezzük, és amikor kétlépcsős mechanizmusa van, akkor E1 (unimolekuláris reakció) reakciónak nevezzük. Általában a eliminációs reakciók többsége legalább egy hidrogénatom elvesztésével jár a kettős kötés kialakulásához. Ez növeli a molekula telítetlenségét.
E1 reakció
Mi a helyettesítési reakció?
A szubsztitúciós reakciók olyan kémiai reakciók, amelyek egy kémiai vegyületben lévő egyik funkcionális csoportot egy másik funkciós csoporttal helyettesítik. A szubsztitúciós reakciókat „egyszeri helyettesítési reakcióknak” vagy „egyszeri helyettesítési reakcióknak” is nevezik. Ezek a reakciók nagyon fontosak a szerves kémia területén, és főleg két csoportba sorolhatók a reakcióban résztvevő reagensek alapján: elektrofil szubsztitúciós és nukleofil szubsztitúciós reakciók. Ez a két típusú szubsztitúciós reakció S N1 reakcióként és S N2 reakcióként létezik.
Helyettesítési reakció-metán-klórozás
Mi a különbség az elimináció és a szubsztitúciós reakció között?
Gépezet:
Eliminációs reakció: A eliminációs reakciók két kategóriába sorolhatók; E1 reakciók és E2 reakciók. Az E1 reakcióknak két lépése van a reakcióban, az E1 reakcióknak pedig egyetlen lépcsős mechanizmusuk van.
Szubsztitúciós reakció: A szubsztitúciós reakciók reakciómechanizmusuk alapján két kategóriába sorolhatók: S N 1 reakciók és S N 2 reakciók.
Tulajdonságok:
Eliminációs reakció:
E1 reakciók: Ezek a reakciók nem sztereospecifikusak, és a Zaitsev (Saytseff) szabályt követik. A reakcióban egy karbokációs köztitermék képződik, így ezek a reakciók nem összehangolt reakciók. Ezek nem molekuláris reakciók, mivel a reakció sebessége csak a koncentrációtól függ. Ezek a reakciók primer alkil-halogenidekkel (távozó csoportok) nem mennek végbe. Erős savak képesek elősegíteni a veszteség OH H 2 O, vagy vagy mint HOR, ha tercier vagy konjugált karbokation képezhetők, mint a közbenső.
E2 reakciók: Ezek a reakciók sztereospecifikusak; előnyös az anti-periplanar geometria, de lehetséges a synperiplanar geometria is. Összehangoltak és bimolekuláris reakcióknak tekinthetők, mivel a reakció sebessége a bázis és a szubsztrát koncentrációjától függ. Ezeknek a reakcióknak az erős bázisok kedveznek.
Helyettesítési reakció:
S N 1 reakciók: Ezek a reakciók nem sztereospecifikusak, mivel a nukleofil mindkét oldalról támadhatja a molekulát. Stabil karbokáció képződik a reakcióban, ezért ezek a reakciók nem konkretizált reakciók. A reakció sebessége csak a szubsztrát koncentrációjától függ, ezeket unimolekuláris reakcióknak nevezzük.
S N 2 reakciók: Ezek a reakciók sztereospecifikusak és összehangoltak. A reakció sebessége mind a nukleofil, mind a szubsztrát koncentrációjától függ. Ezek a reakciók nagyon akkor fordulnak elő, amikor a nukleofil reaktívabb (anionosabb vagy bázikusabb).
Definíciók:
Sztereospecifikus:
Kémiai reakció során a termék egy adott sztereomer formájának előállítása, függetlenül a reagens konfigurációjától.
Összehangolt reakciók:
Az összehangolt reakció kémiai reakció, ahol az összes kötés egyetlen lépésben megszakad és kialakul.
