Fő különbség - beltenyésztés vs tenyésztés
A tenyésztés nemi úton történő reprodukciós módszer, amelyet generációk során kívánatos vagy előnyös tulajdonságokkal rendelkező utódok előállítására hajtanak végre. A kívánt személyeket kiválasztják és mesterségesen keresztezik, hogy utódokat hozzanak létre. Különböző típusú tenyésztési technikák léteznek. A beltenyésztés és a tenyésztés kétféle. A beltenyésztés és a tenyésztés közötti legfontosabb különbség az, hogy a beltenyésztés a genetikailag közeli rokonok párzási vagy tenyésztési folyamata 4–6 generáció alatt, míg a tenyésztés a távoli rokonságban lévő vagy rokon nemű egyének 4–6 generáción át tartó párzása. A beltenyészet csökkenti az ősök genetikai variációját, míg a tenyésztés az ősök genetikai variációját.
TARTALOM
1. Áttekintés és a legfontosabb különbség
2. Mi a beltenyészet
3. Mi az a tenyésztés
4. Egymás mellett történő összehasonlítás - beltenyészet és tenyésztés
5. összefoglalás
Mi a beltenyésztés?
A beltenyésztés a genetikailag rokon szülők szaporodásának vagy keresztezésének folyamata sok generáción keresztül. Közel rokon személyeket, például testvéreket választanak beltenyészethez. A beltenyésztés utódai fokozott homozigotitást mutatnak. A beltenyészet fő célja a kívánatos tulajdonságok fenntartása és a nemkívánatos tulajdonságok kiküszöbölése e populációból. A beltenyésztés azonban nagyobb eséllyel eredményezheti a káros recesszív mutációk kifejeződését, amint az a 01. ábrán látható. Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy az utódok károsító recesszív tulajdonságokat hordozzanak a beltenyésztéssel megnövekedett homozigozitás miatt. Ez bevezeti a beltenyésztés utódainak alacsonyabb fitneszszintjét. Ez a jelenség beltenyésztési depresszió néven ismert. Amikor a beltenyésztés alacsonyabb erőnlétű biológiai utódokat hoz létre, nem képesek túlélni és szaporodni. Ezért a nagy homozigótájú utódok könnyen hajlamosak a természetes szelekció révén kihalni a környezetből; ezt genetikai tisztításnak nevezik.
A beltenyésztés a szelektív tenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszer, amely tiszta vonalak készítésével fejleszti a növényekben és az állatokban egy adott fenotípusos tulajdonságot.
01. ábra: A póni beltenyésztése - Példa a beltenyésztési depresszióra
Mi az outbreeding?
A tenyésztés, más néven outcrossing egy távoli rokonságban lévő vagy egymással nem rokon két személy párzási folyamata. Két egyed kiválasztása két populációból történik. A tenyésztés fő célja kiemelkedő tulajdonságú vagy minőségű utódok előállítása. Ez a két egyén fenotípusosan két különböző környezethez alkalmazkodik. Ezért az outcross utódai nem könnyen alkalmazkodhatnak egyik környezetben való élethez sem, mert az outcross a fenotípus köztitermékét eredményezheti a szülők számára. Nem fog tökéletesen megfelelni a szülői környezetnek. Ezért a tenyésztés nem mindig növeli az utódok erőnlétét. Néha a tenyésztés alacsonyabb alkalmasságot mutathat, hogy ellenálljon a szülői környezetnek. Outbreeding depresszió néven ismert. Például,egy nagy testméretű egyed és egy kis testméretű egyed közötti kereszteződés közepes méretű utódokat hozhat létre; az utód nem biztos, hogy megfelelően alkalmazkodik a szülők környezetéhez.
A legtöbb esetben a tenyésztés kiváló minőségű utódokat hoz létre. Két különböző populáció genomjainak keveredése utódokat eredményezhet, amelyek bármelyik szülőnél jobbak. Ez külterjedés-fokozás néven ismert, és növeli az új genom genetikai variációit. Ez a megnövekedett genetikai variáció előnyösvé válik a különböző tényezők, például a környezeti stressz okozta kihalás elleni védelem érdekében. A gének keveredése két, egymással nem összefüggő egyed között növeli a recesszív allélok által okozott káros mutációk elfedő hatását is.
Mi a különbség a beltenyésztés és a tenyésztés között?
Különböző cikk a táblázat előtt
Beltenyésztés vs tenyésztés |
|
| A beltenyésztés két genetikailag szoros rokonságban lévő szülő pároztatásának technikája 4-6 generáción keresztül. | A tenyésztés olyan tenyésztési módszer, amelyet két populációból választanak ki távoli rokonságban lévő vagy rokon rokon egyének között. |
| Az utódok genetikai jellege | |
| A beltenyészet utódai nagyobb valószínűséggel homozigóták. | A tenyésztés növeli az utódok heterózisát vagy hibrid erejét. |
| Biológiai alkalmasság | |
| A beltenyésztés nagyobb valószínűséggel eredményez biológiailag alacsonyabb fitnesz utódokat. | A tenyésztés nagyobb valószínűséggel biológiai alkalmassággal rendelkező utódokat hoz létre. |
| A genomok genetikai variációja | |
| A beltenyésztés csökkenti az utód genomjának genetikai variációját. | A tenyésztés növeli az utódgenomok genetikai variációját. |
| Káros recesszív mutációk kifejezése | |
| Nagy a valószínűsége annak, hogy a beltenyésztési utódokban folytatódik a káros recesszív mutáció. | A tenyésztés csökkenti a káros recesszív mutációk expressziójának esélyét az utódokban. |
| Alkalmazkodás a környezethez | |
| Az utódok csekély mértékben képesek alkalmazkodni a változó környezetekhez. | Az utódok nagyobb mértékben képesek alkalmazkodni a változó környezetekhez. |
| Fő cél | |
| A beltenyésztés fő célja a jó tulajdonságok fenntartása és a tiszta vonalak kialakítása. | A tenyésztés kiváló minőségű utódok előállítása céljából történik. |
Összegzés - beltenyésztés vs tenyésztés
A beltenyésztés és a tenyésztés két tenyésztési technika, amelyet növény- és állattenyésztők végeznek. A beltenyésztést közeli rokonok között végzik, hogy a generációk során is fenntartsák a jó tulajdonságokat. A beltenyésztés növeli az utódok homozigozitását. Negatívan befolyásolja az utódokat azáltal, hogy több esélyt ad a káros recesszív mutációk kifejezésére. A tenyésztést egymástól független vagy távoli rokonságban lévő egyének között hajtják végre több generáción keresztül. A tenyésztés genetikailag sokféle utódot hoz létre, akik nagyobb mértékben képesek alkalmazkodni az új környezetekhez. Ez a különbség a beltenyésztés és a tenyésztés között.
