Fő különbség - Plazmid vs Episome
A szervezetek kromoszómális és extrakromoszómális DNS-sel rendelkeznek. A kromoszomális DNS az öröklési információkat tartalmazó genetikai anyag fő részét képezi. Az extrakromoszómális DNS szintén fontos az organizmusok számára; a prokariótákban az extrakromoszómális DNS speciális génekkel rendelkezik, mint például antibiotikum-rezisztencia, különféle nehézfémekkel szembeni rezisztencia és makromolekulák lebomlása. A plazmid és az episzóma a szervezetek kétféle extrakromoszómális DNS-je. A plazmidok zárt, kör alakú és kétszálú baktériumok DNS-ék. Az Episome egy másik, viszonylag nagyobb extrakromoszómális DNS, amelyet az organizmusok birtokolnak. A legfontosabb különbség a plazmid és az epizóma között az, hogy a plazmidok nem képesek integrálódni a baktériumok kromoszóma DNS-ével, míg az epizomák képesek integrálódni a kromoszóma DNS-sel.
TARTALOM
1. Áttekintés és a legfontosabb különbség
2. Mi a plazmid
3. Mi az epizóma
4. Egymás mellett történő összehasonlítás - Plazmid vs epizóma
5. Összefoglalás
Mi az a plazmid?
A plazmid egy kis, kör alakú kettős szálú DNS. A baktériumok extra kromoszomális anyagként plazmidokat tartalmaznak. A plazmidok képesek önreplikálódni anélkül, hogy kapcsolódnának a kromoszómákhoz. Géneket vagy információt hordoznak, amelyek szükségesek a saját replikációjához és fenntartásához. Ezért független DNS-nek tekintik őket.
A plazmidok mérete nagyon kicsi. Zárt körökként léteznek a baktériumok belsejében. A plazmidok a baktériumok esszenciális génjeit tartalmazzák. Ezek a gének olyan speciális tulajdonságokat kódolnak, amelyek előnyösek a baktériumok számára, mint például az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia, a makromolekulák lebomlása, a nehézfémek toleranciája és a bakteriocinek termelése.
A plazmidokat a molekuláris biológiában vektorként rendkívüli mértékben használják. A DNS kettős szálú jellege, az antibiotikum-rezisztencia gének, az önreplikációs képesség és a speciális restrikciós helyek fontos jellemzők, amelyek a plazmidokat alkalmasabbá tették vektormolekulaként a rekombináns DNS-technológiában. A plazmidokat szintén könnyű elkülöníteni és gazdasejt baktériumokká alakítani.
01. ábra: Plazmák
Mi az epizóm?
Az Episome egy extrakromoszómás genetikai anyag, amely egy ideig független DNS-ként létezhet, máskor pedig a szervezet genomi DNS-ébe integrált formában. Az epizómákat nem alapvető genetikai elemeknek tekintik. Leginkább a gazdán kívül származnak vírusban vagy egy másik baktériumban. Beléphetnek a gazdaszervezetbe, extrakromoszómális DNS-ként létezhetnek, majd később integrálódhatnak a genomi DNS-be és szaporodhatnak. Ha nem integrált egységek léteznek, akkor azokat a gazdasejt megsemmisíti. Ha integrálják, akkor az epizómák új példányai előállnak és átkerülnek a leánysejtekbe is.
Az epizómák nagyobb méretük miatt megkülönböztethetők a plazmidoktól. Néhány példa az inszerciós szekvenciákra, a baktériumok F-faktorára és bizonyos vírusokra.
02. ábra: Epizómák
Mi a különbség a Plasmid és az Episome között?
Különböző cikk a táblázat előtt
Plasmid vs Episome |
|
A plazmid egy kicsi, kör alakú, kétszálú extrakromoszómális baktériummolekula. | Az Episome egyfajta extrachromosoma DNS, amely nagyobb, mint a plazmidok. |
Képes önismételni | |
Az önreplikáláshoz szükséges információkat tartalmazza. | Nem tartalmaz információt az önreplikáláshoz. |
Kapcsolat a kromoszóma DNS-sel | |
Nem képesek összekapcsolódni a baktériumok kromoszómális DNS-ével. | Integrálhatók a kromoszómális DNS-sel. |
Speciális génkódolás | |
Néhány plazmidban elhelyezkedő gén különleges tulajdonságokkal ruházza fel a baktériumokat, például antibiotikum-rezisztencia, nehézfém-tolerancia stb. | Az epizómák nem tartalmaznak speciális géneket. Az F plazmid csak F faktor DNS-t tartalmaz. |
Használja vektorként | |
A plazmidokat vektorként használják. | Az epizómákat nem használják vektorként. |
Összegzés - Plazmid vs Episome
Az epizóma és a plazmid a baktériumok extrakromoszómális DNS-ként szolgál. A plazmidok önmagukat replikáló kis kör alakú DNS-molekulák, amelyek különleges tulajdonságokkal rendelkeznek, például antibiotikum-rezisztenciával stb. A plazmidokat vektorként használják a rekombináns DNS-technológiában. A plazmidok nem tudnak beilleszkedni a baktériumok kromoszómájába. Az Episome a baktériumok extrakromoszómális DNS-jének egy másik típusa. Képesek beilleszkedni a baktériumok kromoszómáiba és átjutni a leánysejtekbe a replikáció során. Nagyobbak, mint a plazmidok, amelyek több bázispárt tartalmaznak. Ez a különbség a plazmidok és az episzómák között.