Sodicitás vs sótartalom
Gyakran hallottunk sós oldatokról. A „sóoldat” szó a sóval társul. A sótartalom a sóoldatból származik, és kifejezi az oldat sósságát. A „szodicitás” kifejezés szorosan kapcsolódik a sótartalomhoz, de jellemzője, hogy az oldatban nagy koncentrációban vannak nátrium (Na +) ionok. Ideális esetben mindkét kifejezés olyan mérési forma, amely több információt nyújt a megoldások tulajdonságairól. Általában a „sótartalom” kifejezést a víztestekkel és a talajjal együtt használják, de a „sótartalom” kifejezés gyakrabban kapcsolódik a talajviszonyokhoz. Ezért összehasonlítás céljából célszerű mindkét mérés talajban történő hatását mérlegelni.
Sótartalom
Amint fentebb említettük, a sótartalom az oldat sósságára utal, pontosabban az oldatban lévő oldott sótartalomra vonatkozik. Ha a sókoncentrációt ppt (ezredrész) skálán mérjük, ha az édesvizet „0 ppt” címkével látjuk el, akkor a sós víz sótartalma „50 ppt”. A sótartalom szintjét általában ppm-ben (ppm) is mérik, és vezetőképességi arányként is mérhető a kálium-klorid (KCl) oldathoz képest, amely a gyakorlati sótartalom skálája (PSS) néven ismert, amely dimenzió nélküli egység.
A sótartalmat okozó leggyakoribb sók a nátrium-klorid (NaCl), a magnézium-klorid (MgCl), a kalcium-karbonát (CaCO 3), a hidrogén-karbonátok (HCO 3 -) stb. A talajban a magas sótartalom nem olyan kedvező a növények növekedéséhez. Ha a talajvízben több só van oldva, az édesvízzel telítettebb / töményebb oldattá válik. Ezért a gyökerekből származó víz növényi felvétele helyett a gyökérsejtekbe jutott víz kiszivárog, mivel a talajvíz koncentráltabb, mint a sejtekben lévő víz. Ez történetesen az egyensúlyi szint elérése egy folyamat révén, az úgynevezett „ozmózis”, és a növény állítólag „kémiai aszály” alatt áll, annak ellenére, hogy a talaj nedves marad. Ezért a talajban lévő sófelesleg nem pozitív feltétel a növények számára. A talaj megfelelő sértetlenségének fenntartásához azonban megfelelő mennyiségű sóra is szükség van. Sóionok (olyan pozitív ionok, mint Na +, Ca 2+ és Mg 2+) fontos szerepet játszanak abban, hogy a talaj aggregátumai összekapcsolódjanak, mivel az agyag és az iszap anyaga gyakran negatív töltésű.
Sodicitás
A szódás talajokban szokatlanul magas a nátrium (Na +) ionkoncentráció, a legtöbb esetben 15% -nál nagyobb százalék. A „szodicitás” kifejezés maga az alkálifém-nátrium nevéből származik. A szódás talajok szerkezete gyenge, és nem túl alkalmas a növények növekedésére. Ha felesleges mennyiségű Na + van jelen, akkor azt mondják, hogy a talajok „megduzzadnak”, és ez diszperziót okoz (a talaj aggregátumainak kis részekre történő szétválasztása). A szétszórt talaj elveszíti integritását, hajlamos a vizesedésre és általában keményebb, ami megnehezíti a gyökerek behatolását.
Az agyag részecskék negatív töltésűek, és a Na + segít megkötni az agyag részecskéket. De gyakran a vízmolekulák könnyen kiszorítják az agyag részecskéit és szolvatizálják a nátriumiont. Ez a nátrium körüli szinguláris pozitív töltésnek köszönhető, amely egyszerre csak kevés agyagrészecskét vonz magához, így könnyen elmozdíthatóvá válik. Ezért a diszperzió akkor következik be, amikor az agyag részecskék felszabadulnak, ahelyett, hogy összekapcsolódnának. A Ca 2+ viszont jobb ágens az agyag részecskék egymáshoz való kötésében, mivel sok agyag részecskét vonz körülötte, ami megnehezíti a vízmolekulák által történő kiszorítást, ezáltal védve a talaj integritását. Ezért gipsz vagy mész hozzáadása (mindkettő tartalmaz Ca 2+ -ot) javíthatja a szódás talajok állapotát.
Mi a különbség a sótartalom és a szódaság között?
• A sós talajokban a szokásosnál magasabb a sókoncentráció, míg a szodás talajokban a szokásosnál magasabb a Na + koncentráció.
• A szikes talajok „kémiai aszályt” okoznak a talajokban, a szódás talajok azonban nem.
• A szódás talajok vizesedést okoznak, a szikes talajok azonban nem.
• A sótartalom védi a talaj integritását, ellentétben a szodicitással, amely diszperzióval roncsolja a talaj szerkezetét.
• A talaj szodicitását könnyebb korrigálni, mint a magas sótartalmú talajt.
