Oszlopdiagram vs oszlopdiagram
A grafikonok grafikus eszközök az adatok összefoglalásának bemutatására. A nagy adatkészletben található tulajdonságok könnyen felismerhetők és kimutathatók egy grafikon használatával. Az adatok típusa és a bemutatási módszer alapján számos típusú grafikon készül. Sokan a 19. és 20. század elején váltak népszerűvé, párhuzamosan a civilizációk technikai fejlődésével.
Az oszlopdiagram az egyik fő grafikus ábrázolási módszer a statisztikákban. Arra szolgál, hogy a vízszintes tengelyen a kvalitatív adatok különálló értékeit és a függőleges tengelyen az értékek relatív gyakoriságát (vagy gyakoriságát vagy százalékát) megjelenítsék. A relatív gyakorisággal arányos magasság / hosszúságú oszlop az egyes különálló értékeket képviseli, a rudak pedig úgy vannak elhelyezve, hogy ne érjenek egymáshoz, hacsak nem ugyanabba a kategóriába tartoznak. A fenti konfigurációjú oszlopdiagram a leggyakoribb, és függőleges oszlopdiagramon vagy oszlopdiagramon ismert. De lehetséges a tengelyek cseréje is; ebben az esetben a rudak vízszintesek.
Az oszlopdiagramot először William Playfair „A kereskedelmi és politikai atlasz” című, 1786-os könyvében használták. Azóta az oszlopdiagram az egyik legfontosabb eszköz a kategorikus adatok ábrázolásában. Az oszlopdiagramok használata kiterjeszthető az összetettebb kategorikus adatok, például az időbeli változók (választási válasz), a csoportosított adatok és egyebek ábrázolására.
Az oszlopdiagram / grafikon alapvetően oszlopdiagram függőleges oszlopokkal.
A hisztogram az oszlopdiagram speciális levezetése.
Mi a különbség az oszlopdiagram és az oszlopdiagram között?
• Az oszlopdiagram az adatok grafikus ábrázolása két tengely belsejében, téglalap alakú alakzatokkal jelezve a változó nagyságát. A téglalap hossza jelzi a változó értékeit az adott esetben.
• Az oszlopok orientációja lehet vízszintes vagy függőleges, de a függőleges oszlopok esetében a gráfot oszlopdiagramnak is nevezik.
