Heliocentrikus vs geocentrikus
Az éjszakai égbolt az emberi kíváncsiság tárgya a föld legkorábbi civilizációitól kezdve. A babilóniaiaktól kezdve az egyiptomiak, a görögök és az indusok egyaránt lenyűgözték az égi tárgyakat, és az értelmiség elitje elméleteket épített az égiek csodáinak magyarázatára. Korábban az istenségeknek tulajdonították őket, később logikai és tudományos formát öltött a magyarázat.
Azonban csak a görögök fejlődéséig jelentek meg megfelelő elméletek a földről és a bolygók forgásáról. A heliocentrikus és a geocentrikus két magyarázat az univerzum konfigurációjára, beleértve a Naprendszert is.
A geocentrikus modell szerint a föld áll a kozmosz középpontjában, körülötte pedig a bolygók, a nap és a hold, valamint a csillagok köröznek. A korai heliocentrikus modellek a napot tekintik középpontnak, és a bolygók a nap körül forognak.
További információ a Geocentricről
Az univerzum szerkezetének legelterjedtebb elmélete az ókori világban a geocentrikus modell volt. Azt mondja, hogy a föld van az univerzum középpontjában, és minden más égitest körül forog a föld körül.
Ennek az elméletnek az eredete nyilvánvaló; ez az égen lévő tárgyak mozgásának elemi szabad szemmel történő megfigyelése. Úgy tűnik, hogy az égen egy objektum útja mindig ugyanabban a közelben van, és többször keletről emelkedik fel, és nyugat felől megközelítőleg a láthatár ugyanazon pontjain halad. Úgy tűnik, hogy a föld is mindig álló. Ezért a legközelebbi következtetés az, hogy ezek az objektumok körökben mozognak a föld körül.
A görögök erősen támogatták ezt az elméletet, különösen Arisztotelész és Ptolemaiosz nagy filozófusai. Ptolemaiosz halála után az elmélet vitathatatlanul több mint 2000 évig tartott.
További információ a Heliocentricről
Az a koncepció, miszerint a nap áll az univerzum középpontjában, szintén az ókori Görögországban merült fel. Aristarchus szamoszi görög filozófus javasolta az elméletet Kr. E. 3. században, de nem vették nagyon figyelembe az univerzum arisztotelészi nézetének dominanciája és az elmélet akkori bizonyítékának hiánya miatt.
A reneszánsz korszakában Nicholaus Copernicus matematikus és katolikus klerikus kifejlesztett egy matematikai modellt a mennyei testek mozgásának magyarázatára. Modellje szerint a nap a Naprendszer középpontjában állt, és a bolygó a Nap körül mozog, beleértve a Földet is. A hold pedig a föld körül mozog.
Ez forradalmasította az univerzumról való gondolkodásmódot, és ellentmondott az akkori vallási hiedelmeknek. A kopernikuszi elmélet fő jellemzője a következőképpen foglalható össze:
1. Az égitestek mozgása egyenletes, örök és kör alakú, vagy több körből áll.
2. A kozmosz központja a Nap.
3. A Nap körül a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Hold sorrendjében a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz a saját pályájukon mozog, és a csillagok az égen vannak rögzítve.
4. A földnek három mozgása van; napi forgás, éves fordulat és éves lejtés a tengelyéről.
5. A bolygók retrográd mozgását a Föld mozgása magyarázza.
6. A Föld és a Nap közötti távolság kicsi a csillagokhoz való távolsághoz képest.
Heliocentrikus vs geocentrikus: mi a különbség a két modell között?
• A geocentrikus modellben a Földet tekintik az univerzum középpontjának, és minden égitest mozog a Föld körül (bolygók, hold, nap és csillagok).
• A heliocentrikus modellben a napot az univerzum középpontjának tekintik, és az égitestek a nap körül mozognak.
(A csillagászat fejlődése során a geocentrikus univerzum és a heliocentrikus univerzum számos elméletét kidolgozták, és jelentős különbségeik vannak, különösen a pályák tekintetében, de az alapelvek a fentiekben leírtak.)
