Elektrokémiai cella vs elektrolitikus cella
Az elektrokémiai oxidációban a redukciós reakciók fontos szerepet játszanak. Egy oxidáció-redukciós reakció során az elektronok átkerülnek az egyik reagensből a másikba. Az elektronokat befogadó anyag redukálószerként ismert, ahol az elektront adó anyag oxidálószerként ismert. A redukálószer felelős a másik reagens redukálásáért, miközben maga oxidálódik. Az oxidálószer esetében pedig fordítva. Ezek a reakciók két félreakcióra oszthatók, külön oxidációk és redukciók kimutatására; így megmutatja a be- vagy kilépő elektronok számát.
Elektrokémiai sejtek
Az elektrokémiai cella egy redukáló és oxidáló szer kombinációja, amely fizikailag el van választva egymástól. Az elválasztást általában sóhíd végzi. Bár fizikailag el vannak választva, mindkét fél sejt kémiai kapcsolatban áll egymással. Az elektrolitikus és a galvánelemek kétféle elektrokémiai cellát jelentenek. Mind az elektrolitikus, mind a galváncellákban oxidáció-redukciós reakciók zajlanak. Ezért egy elektrokémiai cellában két elektróda van, az úgynevezett anód és katód. Mindkét elektróda külsőleg nagy ellenállású voltmérővel van összekötve; ezért az áram nem fog átadni az elektródák között. Ez a voltmérő segít fenntartani egy bizonyos feszültséget az elektródák között, ahol oxidációs reakciók zajlanak. Az oxidációs reakció az anódon megy végbe,és a redukciós reakció a katódon megy végbe. Az elektródákat külön elektrolitoldatokba merítik. Normális esetben ezek az oldatok az elektród típusához kapcsolódó ionos megoldások. Például a rézelektródákat réz-szulfát-oldatokba, az ezüst-elektródákat pedig ezüst-klorid-oldatokba merítik. Ezek a megoldások különbözőek; ezért el kell választani őket. Elválasztásuk leggyakoribb módja a sóhíd. Egy elektrokémiai cellában a cella potenciális energiája elektromos árammá alakul, amelyet izzó meggyújtására vagy más elektromos munkára tudunk felhasználni.a rézelektródákat réz-szulfát-oldatokba, az ezüst-elektródákat pedig ezüst-klorid-oldatokba merítik. Ezek a megoldások különbözőek; ezért szét kell választani őket. A szétválasztás leggyakoribb módja a sóhíd. Egy elektrokémiai cellában a cella potenciális energiája elektromos árammá alakul, amelyet izzó meggyújtására vagy más elektromos munkára tudunk felhasználni.a rézelektródákat réz-szulfát-oldatokba, az ezüst-elektródákat pedig ezüst-klorid-oldatokba merítik. Ezek a megoldások különbözőek; ezért szét kell választani őket. Elválasztásuk leggyakoribb módja a sóhíd. Egy elektrokémiai cellában a cella potenciális energiája elektromos árammá alakul, amelyet izzó meggyújtására vagy más elektromos munkára tudunk felhasználni.
Elektrolitikus sejtek
Ez egy cella, amely elektromos áramot használ a kémiai vegyületek megtörésére, vagy más szóval elektrolízis elvégzésére. Ezért az elektrolitikus cellák működéséhez külső elektromos energiaforrásra van szükség. Például, ha a cellában a két elektródát réznek és ezüstnek vesszük, az ezüst egy külső energiaforrás (akkumulátor) pozitív kapcsaira van kötve. A réz csatlakozik a negatív terminálhoz. Mivel a negatív terminál elektrondús, az elektronok onnan áramlanak a rézelektródába. Tehát a réz csökken. Az ezüst elektródnál oxidációs reakció megy végbe, és a felszabadult elektronokat az akkumulátor elektronhiányos pozitív kapcsa kapja. Ezután a teljes reakció egy elektrolit cellában zajlik, amely réz és ezüst elektródákat tartalmaz.
2Ag (s) + Cu 2+ (aq) Ag2 Ag + (aq) + Cu (s)
Mi a különbség az elektrokémiai és az elektrolitikus cellák között?
• Az elektrolitikus cella egyfajta elektrokémiai cella.
• Az elektrolitikus cellák működéséhez külső áramra van szükség. De egy elektrokémiai cella, a cella potenciális energiája elektromos árammá alakul. Tehát egy elektrolitikus cellában az elektródáknál a folyamat nem spontán.
• Elektrokémiai cellában a katód pozitív, az anód pedig negatív. Elektrolitikus cellában a katód negatív, az anód pedig pozitív.
