Vámtarifák vs nem tarifális korlátok
Valamennyi ország függ más termékektől és szolgáltatásoktól, mivel egyetlen ország sem remélheti, hogy minden tekintetben önálló lesz. Vannak olyan országok, amelyek rengeteg természeti erőforrással rendelkeznek, mint például ásványi anyagok és olaj, de hiányosak a késztermékké történő feldolgozásukhoz szükséges technológiák. Aztán vannak olyan országok, amelyek munkaerőhiányban és szolgáltatásokban szenvednek. Minden ilyen hiányosság kiküszöbölhető a nemzetközi kereskedelem révén. Bár könnyűnek tűnik, a valóságban az áruk külföldi országokból történő, olcsó áron történő importálása rosszul sújtja a hazai termelőket. Mint ilyen, az országok adót vetnek ki a külföldről érkező árukra, hogy költségeik összehasonlíthatók legyenek a hazai árukkal. Ezeket tarifaboroknak nevezzük. Aztán vannak olyan nem vámjellegű akadályok is, amelyek akadályozzák a szabad nemzetközi kereskedelmet. Ez a cikk megpróbálja kideríteni a tarifális és nem tarifális korlátok közötti különbségeket.
Vámtarifák
A vámok olyan adók, amelyeket nemcsak az otthoni csecsemőipar védelmére, hanem a munkanélküliség megelőzésére is bevezetnek a hazai ipar leállítása miatt. Ez a tömegek közötti nyugtalansághoz és a boldogtalan választókhoz vezet, ami nem kedvez egyetlen kormánynak sem. Másodszor, a tarifák bevételi forrást jelentenek a kormány számára, bár a fogyasztóktól megtagadják a jogot arra, hogy olcsóbban élvezhessék az árukat. Vannak speciális tarifák, amelyek egyszeri adót vetnek ki az árukra. Ez különbözik a különböző kategóriájú áruknál. Vannak olyan Ad Valorem tarifák, amelyek trükköt jelentenek az importált áruk drágább fenntartása érdekében. Ez a hasonló termékek hazai termelőinek védelme érdekében történik.
Nem vámjellegű akadályok
A vámkorlátok elhelyezése nem elegendő a hazai ipar védelméhez, az országok olyan nem tarifális akadályokhoz folyamodnak, amelyek megakadályozzák a külföldi áruk bejutását az országba. E nem tarifális akadályok egyike az engedélyek létrehozása. A vállalatok engedélyeket kapnak, hogy árukat és szolgáltatásokat tudjanak importálni. Az új belépőkkel szemben azonban elég korlátozás van érvényben annak érdekében, hogy kevesebb legyen a verseny, és csak nagyon kevés vállalat képes bizonyos kategóriákba tartozó termékek behozatalára. Ez ellenőrzi az importált áruk mennyiségét, és így védi a hazai termelőket.
Az importkvóták egy másik trükk, amelyet az országok arra használnak, hogy gátat szabjanak a külföldi áruk bizonyos kategóriákba történő belépésének. Ez lehetővé teszi a kormány számára, hogy korlátot szabjon az adott kategóriába behozott áruk mennyiségére. Amint átlépik ezt a határt, egyetlen importőr sem importálhat további mennyiségű árut.
A nem vámjellegű akadályok néha megtorló jellegűek, mint amikor egy ország ellentétes egy adott országgal, és nem kívánja megengedni az adott országból származó áruk behozatalát. Vannak olyan esetek, amikor korlátozások vannak érvénytelen okok miatt, például amikor a nyugati országok az emberi jogok vagy a gyermekmunka okait idézik a harmadik világ országaiból importált árukra. Környezetvédelmi okokra hivatkozva akadályokat is állítanak a kereskedelem előtt.
Mi a különbség a vámtarifák és a nem tarifális korlátok között
• A tarifális és a nem tarifális korlátozások célja ugyanaz, mint az importkorlátozások bevezetése, azonban megközelítésükben és módjukban különböznek egymástól.
• A vámkorlátok biztosítják a kormány bevételeit, de a nem tarifális korlátok nem hoznak bevételt. A behozatali engedélyek és az importkvóták a nem tarifális korlátok közé tartoznak.
• A nem vámjellegű akadályok országspecifikusak, és gyakran gyenge indokokon alapulnak, amelyek az országok közötti kapcsolatok megsértését szolgálhatják, míg a vámkorlátok átláthatóbbak.
Kapcsolódó linkek:
1. Különbség az FTA és a PTA között
2. Különbség a GATT és a GATS között
