Erős vs gyenge savak vs bázisok
A savakat különféle tudósok többféleképpen definiálják. Arrhenius a savat olyan anyagként definiálja, amely H 3 O + ionokat adományoz az oldatban, míg a bázis olyan anyag, amely OH - ionokat adományoz az oldatban. Bronsted- Lowry a savat olyan anyagként definiálja, amely protont adományozhat, a bázist pedig olyan anyagként, amely képes protont elfogadni. A Lewis-sav meghatározása messze elterjedt, mint a fenti kettő. Eszerint bármely elektronpár-akceptor sav, a donor pedig bázis. Az Arrhenius-definíció szerint egy vegyületnek hidroxid-anionnal kell rendelkeznie, és képesnek kell lennie arra, hogy hidroxidionként bázisként adományozza. Lewis és Bronsted-Lowry szerint lehetnek olyan molekulák, amelyek nem rendelkeznek hidroxidokkal, de bázisként működhetnek. Például, NH 3Lewis-bázis, mert nitrogénen adományozhatja az elektronpárt. A Na 2 CO 3 Bronsted-Lowry bázis, hidroxidcsoportok nélkül, de képes hidrogént befogadni.
Erős és gyenge savak
A fenti definícióktól függetlenül általában egy savat azonosítunk proton donorként. A savak savanykás ízűek. A lime juice és az ecet két sav, amelyekkel otthonunkban találkozhatunk. Vizet termelő bázisokkal és H 2 képződő fémekkel reagálnak, ezáltal növelve a fémkorróziós sebességet. A savak ketté oszthatók, attól függően, hogy képesek-e elkülönülni és protonokat termelni. Az erős savakat, például a HCl-t és a HNO 3-ot teljesen ionizálják egy oldatban, így protonok keletkeznek. A gyenge savak, mint a CH 3 COOH, részben disszociálnak, és kevesebb mennyiségű protont adnak.
K a jelentése a sav disszociációs állandó. Ez jelzi a gyenge sav protonjának elvesztésére való képességet. Annak ellenőrzésére, hogy egy anyag sav-e vagy sem, számos mutatót használhatunk, például lakmuszpapírt vagy pH-értékű papírt. A pH-skálában 1-6 sav képződik. Egy 1-es pH-értékű savról azt mondják, hogy nagyon erős, és a pH-érték növekedésével a savasság csökken.
Erős és gyenge alapok
Az alapoknak csúszós szappanszerű érzése és keserű íze van. Könnyen reagálnak a savakat képző víz- és sómolekulákkal. A maró nátrium, az ammónia és a szódabikarbóna a leggyakrabban előforduló bázisok egyike. A bázisokat a hidroxidionok disszociálódására és termelésére való képességük alapján két csoportba lehet sorolni. Az erős bázisokat, mint például a NaOH és a KOH, teljesen ionizáljuk egy oldatban, így ionokat kapunk. Gyenge bázisok, mint NH 3 részben disszociált és így kevesebb mennyiségű hidroxid-ionok.
K b az alap disszociációs állandó. Jelzi a gyenge bázis hidroxidionjainak elvesztésére való képességet. Savak magasabb pK a értéke (több mint 13) a gyenge savak, de konjugált bázisaik minősülnek erős bázisok. Annak ellenőrzésére, hogy egy anyag bázis-e vagy sem, számos indikátort használhatunk, mint lakmuszpapír vagy pH-papír. Az alapok pH-értéke 7-nél magasabb, és a vörös lakmusz kékre vált.
Mi a különbség az erős és gyenge savak és bázisok között?
• A savak pH-értéke 1 és 7 között van. Az erősebb savak értéke közel 1, a gyenge savaké pedig a 7. Az alapok pH-értéke 7 és 14 között van. Az erős bázisok közelebb vannak a 14-höz, a gyengék a 7-hez.
• Az erős savak és erős bázisok teljesen reagálva sót és vizet termelnek.
• A gyenge savak és a gyenge bázisok nem reagálnak teljesen, mivel nem teljesen disszociálnak.