Bronsted vs Lewis
A savak és bázisok a kémia két fontos fogalma. Ellentmondásos tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy savat általában proton donorként azonosítunk. A savak savanykás ízűek. A lime juice, az ecet két sav, amelyekkel otthonunkban találkozhatunk. Vizet termelő bázisokkal reagálnak, és fémekkel is reakcióba lépnek H 2 képződésével, ezáltal növelve a fém korróziós sebességét. A savak ketté oszthatók, attól függően, hogy képesek-e elkülönülni és protonokat termelni. Az erős savakat, például a HCl-t és a HNO 3-ot oldatban teljesen ionizálva protonokat kapunk. A gyenge savak, mint a CH 3 COOH, részben disszociálnak, és kevesebb mennyiségű protont adnak. K aa sav disszociációs állandója. Ez jelzi a gyenge sav protonjának elvesztésére való képességet. Annak ellenőrzésére, hogy egy anyag sav-e vagy sem, számos mutatót használhatunk, például lakmuszpapírt vagy pH-értékű papírt. A pH-skálában 1-6 sav képződik. Egy 1-es pH-értékű savról azt mondják, hogy nagyon erős, és a pH-érték növekedésével a savasság csökken. Sőt, a savak a kék lakmuszot vörösre változtatják.
Az alapoknak csúszós szappanszerű érzése és keserű íze van. Könnyen reagálnak a savakat képző víz- és sómolekulákkal. A maró nátrium, az ammónia és a szódabikarbóna a leggyakrabban előforduló bázisok egyike. A bázisokat a hidroxidionok disszociálódására és termelésére való képességük alapján két csoportba lehet sorolni. Az erős bázisokat, például a NaOH és a KOH oldatokat teljesen ionizálva ionokat kapunk. Gyenge bázisok, mint NH 3 részben disszociált és így kevesebb mennyiségű hidroxid-ionok. K b az alap disszociációs állandó. Jelzi a gyenge bázis hidroxidionjainak elvesztésére való képességet. Magasabb pK értékű savak aértéke (több mint 13) gyenge savak, de konjugált bázisaikat erős bázisoknak tekintik. Annak ellenőrzésére, hogy egy anyag bázis-e vagy sem, számos mutatót használhatunk, például lakmuszpapírt vagy pH-értékű papírt. Az alapok pH-értéke 7-nél magasabb, és a vörös lakmusz kékre vált.
A fenti jellemzőktől eltekintve a savakat és bázisokat néhány egyéb jellemző alapján azonosíthatjuk. A savakat és bázisokat különféle tudósok, például Bronsted, Lewis és Arrhenius határozzák meg többféleképpen.
Bronsted
Bronsted a bázist olyan anyagként definiálja, amely protont képes elfogadni, a savat pedig olyan anyagként, amely protont képes kibocsátani. Bronsted ezt az elméletet 1923-ban terjesztette elő. Ugyanakkor Thomas Lowry függetlenül ugyanazt az elméletet mutatta be. Ezért ezt a definíciót Bronsted-Lowry definíciónak nevezik.
Lewis
1923-ban Lewis előterjesztette elméletét a savakról és bázisokról. Ott egy savat magyaráz meg fajként, amely elfogad egy elektronpárt. A Lewis-bázis olyan anyag, amely elektront adhat. Tehát Lewis szerint létezhetnek olyan molekulák, amelyek nem rendelkeznek hidrogénnel, de savként működhetnek. Például a BCl 3 egy Lewis-sav, mivel képes elfogadni egy elektronpárt. A hidroxidokkal nem rendelkező molekulák is bázisként működhetnek. Például az NH 3 egy Lewis-bázis, mivel az elektronpárt nitrogénen adományozhatja.
Mi a különbség Bronsted és Lewis között?
• Bronsted a savat proton donorként, míg Lewis a savat elektronpár akceptorként határozza meg.
• A Bronsted elmélet szerint a bázis proton akceptor. A Lewis-elmélet szerint egy bázis egy elektronpár-donor.
• Ezért egyes molekulák, amelyek nem rendelkeznek protonnal, savak lehetnek a Lewis-elmélet szerint.
