Gills vs tüdő
A kopoltyúk és a tüdő a fő szövetek, amelyek gázcserélő felületeket biztosítanak a felsőbbrendű állatok többségének légzési funkcióihoz. Elsősorban a halaknak vannak kopoltyúik, míg a kétéltűeknek, hüllőknek, madaraknak és emlősöknek tüdeje van légzéshez vagy gázcseréhez. Elsősorban megfelelne annak, hogy a vízi állatoknak kopoltyúik, a szárazföldi állatoknak pedig tüdeje van, de a vízi emlősöknek és néhány halfajnak tüdeje van. Ez a cikk a tüdő és a kopoltyúk legfontosabb és elsődleges különbségeit kívánja megvitatni a forma és a funkció tekintetében.
Gills
A kopoltyúk azok a légzőszervek, amelyek képesek az oldott oxigén kivonására a vízben, és amelyek megtalálhatók az evolúcióval magasabb és összetettebb vízi állatokban. A mikroszkopikus és egyszerű vízi élőlényekhez azonban nincs szükség kopoltyúberendezésre az oxigén vízből történő kinyeréséhez, mivel testfelületük megfelelő mennyiséget képes felszívni. A kopoltyú szerkezete érdekes, és szűrőrendszerrel rendelkezik, amely a vízen kívül más részecskéket is befoghat, miközben gázcsere zajlik. Halaknál a vizet a szájból veszik, a kopoltyúkon keresztül vetítik ki az oxigén felszívására, és a kopoltyúréseken (porcos halak) vagy az operulumon (csontos halak) keresztül küldik ki. A kopoltyú elsődleges feladata az ellenáramú rendszer, amely a kopoltyúban áramló vért és a kopoltyú körüli vizet ellentétes irányban áramolja. Továbbá,a kopoltyú fésűszerű szálai, az úgynevezett kopoltyús lamellák, elősegítik a gázcsere felületének növelését. A csontos halak és a porcos halak kopoltyúi között kismértékű különbségek vannak a szerkezetben, de az oxigén kinyerésének funkciója a kopoltyúk szellőzésével mindkét típusban elvégezhető. Más gerinceseknek, például a kétéltűeknek lárvaállapotukban külsőleg kopoltyúk vannak kitéve a légzés érdekében. A magasabb gerinces állatok, például a madarak, az emlősök, sőt a hüllők embrionális fejlődési stádiumai kopoltyúval rendelkeznek az anyaméhben vagy a petesejtben lévő légzési funkciók ellátására. Ezért elképzelhető, hogy a bonyolult testrendszerrel rendelkező víziállatok többségének kopoltyúi vannak a légzéshez. Ezenkívül a halak kopoltyúi képesek a kiválasztó termékeket a légzőszervi hulladékokkal együtt a vízbe diffundálni.
Tüdő
A tüdő a levegőt lélegző magasabb gerincesek és a szárazföldi gerinctelenek egy részének fő légzőfelülete. A gerinces tüdő azonban szerkezetileg más és jobban alkalmazkodik több oxigén kinyeréséhez, mint a gerinctelen tüdő. A gerinces tüdő az orr- és szájüregen, valamint a légcsövön keresztül belégzéssel fogadja a légköri oxigént, az oxigént kivonja a vér kapillárisaiba, és a vékony falú alveolusokon keresztül diffundálja a szén-dioxidot, és ugyanúgy kilégzi. Több millió alveola képződik a tüdőben, hogy növelje a gázcsere felületét. A kiválasztó salakanyagok azonban nem diffundálnak az alveolusok falain keresztül. A tüdő az emlősök mellüregében helyezkedik el,és a bordaközi izmok összehúzódnak a rekeszizmával a térfogat növelése és a belső nyomás csökkentése érdekében, így a belégzés és a kilégzési folyamat fordítva zajlik. A légzés fő funkciója mellett a tüdő fontos a vér pH-értékének fenntartásában, a nemkívánatos vérrögök megszabadulásában, a garat hangáramlásához szükséges légáramlás biztosításában, a por és más részecskék taszításában a légutakból, és még sok más funkcióban.
Mi a különbség Gills és Tüdő között?
• Mindkét szerv létfontosságú, mint a gázcserélő felületek, de a kopoltyúk fontosak a vízben oldott oxigén kivonásához, míg a tüdők fontosak a légköri oxigén kivonásához.
• Kopoltyúk találhatók a vízi élőlényekben, míg a tüdő a szárazföldi levegőt lélegző állatokban található.
• A kopoltyúk képesek diffúz ürüléktermékekre, a tüdő azonban nem.
• A kopoltyúk lehetnek belső vagy külső szervek, míg a tüdő csak belső szerv.
