ODBC vs ADO
A szoftveralkalmazások általában egy adott programozási nyelven vannak megírva (például Java, C # stb.), Míg az adatbázisok valamilyen más adatbázis-specifikus nyelven (például SQL) fogadják a lekérdezéseket. Ezért, amikor egy szoftveralkalmazásnak hozzáférnie kell az adatbázisban lévő adatokhoz, olyan felületre van szükség, amely képes a nyelveket egymásra (alkalmazás és adatbázis) lefordítani. Egyébként az alkalmazásprogramozóknak meg kell tanulniuk és be kell építeniük az adatbázis-specifikus nyelveket az alkalmazásaikba. Az ODBC (Open Database Connectivity) és az OLE DB (Object Linking and Embedding, Database) két interfész, amely megoldja ezt a problémát. Az ODBC egy platform, nyelv és operációs rendszer független felület, amely erre a célra használható. Az OLE DB az ODBC utódja. Az ADO az OLE DB csomagolója.
Mi az ODBC?
Az ODBC az adatbázis-kezelő rendszerek (DBMS) elérésére szolgáló felület. Az ODBC-t az SQL Access Group 1992-ben fejlesztette ki, amikor még nem volt szabványos közeg az adatbázis és az alkalmazás közötti kommunikációhoz. Ez nem függ egy adott programozási nyelvtől, egy adatbázis-rendszertől vagy egy operációs rendszertől. A programozók az ODBC interfész segítségével olyan alkalmazásokat írhatnak, amelyek bármilyen adatbázisból lekérdezhetnek adatokat, függetlenül attól, hogy milyen környezetben fut, vagy az általa használt DBMS típusától.
Mivel az ODBC illesztőprogram fordítóként működik az alkalmazás és az adatbázis között, az ODBC képes elérni a nyelv és a platform függetlenségét. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazás mentesül az adatbázis-specifikus nyelv ismeretének terhe alól. Ehelyett csak az ODBS szintaxist fogja tudni és fogja használni, és az illesztőprogram lefordítja a lekérdezést az adatbázisba egy számára érthető nyelven. Ezután az eredményeket az alkalmazás számára érthető formátumban adják vissza. Az ODBC szoftver API mind relációs, mind nem relációs adatbázis-rendszerekkel együtt használható. Az ODBC univerzális köztes szoftverként való alkalmazásának és adatbázisának másik fő előnye, hogy minden alkalommal, amikor az adatbázis specifikációja megváltozik, a szoftvert nem kell frissíteni. Csak az ODBC illesztőprogram frissítése lenne elegendő.
Mi az ADO?
Az ADO a COM (Component Object Mode) objektumok gyűjteménye, amelyek interfészként működnek az adatforrások adatainak eléréséhez. Az ADO-t 1996-ban a Microsoft fejlesztette ki a Microsoft Data Access Components (MDAC) részeként. Az ADO egy programozási nyelven írt alkalmazások és az OLE DB (a Microsoft által kifejlesztett adat-API és az ODBC utódja) köztes köztes réteget alkot. A programozók az ADO segítségével hozzáférhetnek az adatokhoz az adatbázis mögöttes megvalósítási részleteinek ismerete nélkül. Bár az ADO használatához nem kell ismernie egyetlen SQL-t sem, az SQL utasításokat minden bizonnyal felhasználhatja.
Mi a különbség az ODBC és az ADO között?
Az ODBC egy nyílt felület, amelyet bármely alkalmazás felhasználhat bármely adatbázis-rendszerrel való kommunikációra, míg az ADO egy burkoló az OLE DB körül (amely az ODBC utódja). Ha az adatbázis nem támogatja az OLE-t (nem OLE-környezetek), akkor az ODBC a legjobb választás. Ha a környezet nem SQL, akkor az ADO-t kell használnia (mert az ODBC csak az SQL-vel működik). Ha interoperábilis adatbázis-összetevőkre van szükség, akkor az ADO-t kell használni az ODBC helyett. A 16 bites adatok eléréséhez azonban az ODBC az egyetlen lehetőség (az ADO nem támogatja a 16 bites verziót). Végül az ADO a legjobb választás egyszerre több adatbázishoz való csatlakozáshoz (az ODBC egyszerre csak egy adatbázishoz tud csatlakozni).
