Mono vs sztereó hang
A mono és a sztereó a hangreplikáció két kategóriája. Alapvetően a fülünk másképp hallja a dolgokat attól függően, hogy honnan származnak. Tudják, hogy egy vagy sok forrásból származik-e. És ezért van mono és sztereó hang.
Monó
A mono, vagy közismertebb nevén monofonikus hangvisszaadás, a hang replikálása egyetlen csatorna segítségével. Általában csak egy mikrofont és egy hangszórót használ. Fejhallgató és sok hangszóró használata esetén a csatornák egyetlen jelből származnak. Noha többnyire fokozatosan megszűnik, a monofóliát továbbra is a rádiótelefon-kommunikációs ipar használja. A telefoncégek, sőt egyes rádióállomások, különösen a rádióállomások, továbbra is monót használnak.
Sztereó
A sztereó vagy sztereofon hang az a hang, amely két vagy több forrásból származik, és általában olyan távolságban vannak egymástól, hogy a hangot olyan módon reprodukálhassa, hogy ez az illúziónk van arról, hogy a hang egy adott irányból származik, és milyen messze vagy közel van.. A sztereót általában használják a legtöbb hangrögzítés és műsorszórás esetében, például a zenész dalainak és a filmek hangjának, valamint a rádió- és TV-műsorszórásnak.
Különbség a mono és a sztereó hang között
Noha a mono-t szinte minden használatban kicserélték, mégis használják azokban az esetekben, amikor a sztereó nem jelent sok előnyt, például telefonok vagy rádiók. Mindkét esetben a mono jobb eredményt ad, mint a sztereó, kisebb sávszélességgel és teljesítmény mellett. A mono a filmek fekete-fehér képeihez is hasonlítható; néha művészi okokból sztereó helyett használják, például a The Beatles első négy albumát újra kiadták, hogy emlékezzenek az eredeti kiadás monóhasználatára. A hallókészülékek általában monót használnak a sztereóhoz képest, mivel a sztereó nem szükséges. A mai műsorszóró és felvevő iparágban azonban továbbra is a sztereó szabvány.
A sztereó és monó az évek során megváltoztatta a hangzás élményét. Ha nem ők, akkor örökre csak a közeli távolságból történő hallásra korlátozódnánk, hogy értékeljük az élményt. Most bárhol hallgathatunk a világon, és még mindig úgy érezhetjük, hogy éppen mellettünk vannak.
• A mono, rövidítve a monofonikus hangot, olyan hangreplikációs módszer, amely csak egy jelforrást használ. Ez a régi sugárzási és hangrögzítési módszer volt, és a sztereó bevezetésével fokozatosan megszűnt, bár a monó monotikus esetek még ma is használatosak.
• A sztereó vagy sztereofon hang olyan hangreplikációs módszer, amely több forrást használ annak illúziójának megteremtésére, hogy a hang egy bizonyos irányból, tőled bizonyos távolságra érkezik. Ez a mai szabvány a hang felvétele és sugárzása szempontjából.
