Faktorálás vagy pénzvesztés
A faktoring és a pénzvesztés egyaránt a nemzetközi kereskedelmi tranzakciók finanszírozásának mechanizmusa a be nem fizetett számlák és követelések bizonylatainak biztosítására. Mindkét esetben az adósságbehajtás kockázata az eladótól harmadik félre hárul, és attól függően, hogy a megállapodás jogorvoslati vagy nem igénybevételi jog-e, a harmadik fél viseli a nemfizetés kockázatát. A cikk világos áttekintést nyújt ezekről a kifejezésekről, és elmagyarázza a faktoring és a jogvesztés közötti hasonlóságokat és különbségeket.
Mi a faktorálás?
A faktoring olyan pénzügyi tranzakció, amelyben a vállalatok diszkontált árfolyamon eladják követeléseiket tényezőként ismert pénzügyi intézményeknek. Ezután a tényező behajtja a teljes összeget az adósból. A faktoring a számlafinanszírozás egyik fajtája. Egy vállalkozás figyelembe veszi követeléseit annak érdekében, hogy azonnal készpénzt szerezzen, ahelyett, hogy az adósok kifizetésére kellene várnia. Az exportfaktorozást gyakran használják olyan nemzetközi kereskedelmi tranzakciókban, amelyek során a társaság a faktorkészítés folyamán visszanyeri külföldi követeléseit, ezáltal kiküszöböli a hitelkockázatot. Számos típusú faktoring létezik, amelyek magukban foglalják a regresszió nélküli faktort, a regressziós faktort, az export faktort, az adósság faktort, a kereskedelmi faktort és a fordított faktort. A regresszió nélküli faktoringban a tényező teljes mértékben elnyeli a nemfizetés kockázatát, függetlenül attól, hogy az adósok teljesítik-e fizetési kötelezettségüket. Mint a regressziós faktorálásnál, ha a követeléseket 60-120 napon belül nem fizetik ki a tényezőnek, a vállalkozásnak vissza kell vásárolnia ezeket a számlákat. Az adósságfaktorolás az a folyamat, amelynek során a társaság hitelt kap a tényezőtől származó vevői és ki nem fizetett számlái ellen. Amint az adósok fizetnek, a tényező visszakaphatja a kölcsönbe adott pénzeszközöket. A kereskedelmi faktoring az, ahol a tényező csak azonnali készpénzt kínál a vevőkövetelések megvásárlásával, de kezeli a vállalat értékesítési főkönyveit és pénzforgalmát is. A harmadik fél bevonása az ügyfelek számára bizalmasan kezelendő, ezáltal a vállalat jó munkakapcsolatot tud fenntartani ügyfeleivel. A fordított faktoring egy olyan faktoring-típus is, amelyben az adós kifizeti az általuk tartozással járó faktoralapokat, a visszafizetési tényező pedig ezeket a pénzeszközöket fizet a társaságnak.
Mi a jogvesztés?
A pénzvesztés nagyon hasonlít a faktoringhoz, mivel a követeléseket a vagyonkezelő kedvezményesen vásárolja meg, ezáltal biztosítva a vállalkozás fizetési biztonságát. A pénzvesztés nagy projekteket, nagy értékű tranzakciókat, beruházási javakat és árukat von maga után, és hosszú, például ötéves hitelidőt kínál. A hamisítás népszerű a nagy értékű beruházási javakat értékesítő vállalatok és exportőrök körében, mivel fizetési biztonságot nyújt. Emellett azonnali pénzforgalmi forrást kínál a vállalatnak, ahelyett, hogy hosszabb időre kellene fizetnie.
Mi a különbség a faktorálás és a pénzvesztés között?
A faktoring és a pénzvesztés nagyon hasonlít egymásra, és szolgáltatásokat kínálnak az eladóknak, különösen az exportőröknek, akik követeléseik biztosítása érdekében nemzetközi kereskedelmi ügyletekkel foglalkoznak. A faktoring, más néven számlafaktoring a számlák finanszírozásának egy olyan típusa, amelyben a vállalat számláit és vevőköveteléseit faktorral vásárolják meg kedvezményesen. A pénzvesztés szintén nagyon hasonlít a faktoringhoz. Az egyetlen fő különbség a faktoring és a jogvesztés között az árutípusokban és a hitelidőszakban rejlik. Míg a faktorálás a hétköznapi árukkal kapcsolatos követelésekkel foglalkozik, addig a forintosítás tárgyi eszközökkel, árukkal és főleg nagy értékű ügyletekkel foglalkozik. A hitelidőszak tekintetében a faktoring a rövid lejáratú követelésekre vonatkozik, amelyek általában 90 napon belül esedékessé válnak, míg a forintosítás hosszabb lejáratú, általában öt évig tartó követelésekre vonatkozik.
Összegzés:
Faktorálás vagy pénzvesztés
• A faktoring és a pénzvesztés egyaránt a nemzetközi kereskedelmi tranzakciók finanszírozásának mechanizmusa, amelynek célja a ki nem fizetett számlák és követelések bizonylatainak biztosítása.
• A faktoring meghatározása a következő: a faktoring olyan pénzügyi tranzakció, amelynek során a vállalatok diszkontált kamatlábbal értékesítik követeléseiket tényezőként ismert pénzügyi intézményeknek.
• Számos olyan faktortípus létezik, amelyek magukban foglalják a regresszió nélküli faktort, a regressziós faktort, az export faktort, az adósság faktort, a kereskedelmi faktort és a fordított faktort.
• A pénzvesztés nagyon hasonlít a faktoringhoz, mivel a követeléseket a vagyonkezelő kedvezményesen vásárolja meg, ezáltal biztonságot nyújtva a vállalkozás számára.
• Míg a faktorálás a közönséges árukkal kapcsolatos követelésekkel foglalkozik, addig a forintosítás tárgyi eszközökkel, árukkal és főleg nagy értékű ügyletekkel foglalkozik.
• A hitelidőszak tekintetében a faktoring olyan rövid lejáratú követelésekre vonatkozik, amelyek általában 90 napon belül esedékessé válnak, míg a forintosítás hosszabb lejáratú követelések esetében, amelyek általában öt évig terjednek.
További irodalom:
