Nátrium-foszfát egyalapú és kétbázisú | Kétbázisú nátrium-foszfát vs egybázisú nátrium-foszfát | Nátrium-foszfát vs dinátrium-foszfát | Mononátrium vs dinátrium-foszfát
Az egyik foszforatom négy oxigénhez kapcsolódik, így egy -3 poliatomi anion képződik. Az egyszeres kötések és a kettős kötés miatt a P és O között a foszfornak +5 oxidációs állapota van itt. Tetraéderes geometriájú. Következik a foszfátanion szerkezete.
PO 4 3-
A foszfátanion különféle kationokkal kombinálva számos ionos vegyületet képezhet. A nátrium-foszfát olyan só, ahol három nátriumion elektrosztatikusan kötődik egy foszfát anionhoz. A trinátrium-foszfát fehér színű kristály, amely erősen oldódik vízben. Vízben oldva lúgos oldatot képez. Az egybázisú nátrium-foszfát és a bázisos nátrium-foszfát a nátrium és a foszfát két másik vegyülete. Egy sav esetében az egybázisú kifejezést úgy definiáljuk, mint „savat, amelynek csak egy protonja van, amely egy sav-bázis reakció során egy bázisnak adományozható”. Hasonlóképpen, a sav kétbázisú jelentése két protont tartalmaz, amelyek egy bázisnak adományozhatók. De ha figyelembe vesszük ezt a két kifejezést egy sóval kapcsolatban, a jelentés teljesen más. Az egybázisú só egy olyan sóra utal, amelynek egyértékű fémből csak egy atomja van. A kétbázisú só pedig azt jelenti, hogy két egyértékű fémion van. Ebben az esetben az egyértékű fémion a nátrium-kation. Mivel ezek sók, könnyen feloldódnak a vízben és lúgos oldatokat képeznek. Ezek a vegyületek kereskedelemben kaphatók vizes és vízmentes formákban. Az egy- és kétbázisú nátrium-foszfát pufferként nagyon fontos a biológiai rendszerekben. Ezenkívül orvosilag ezt a kettőt fiziológiás sóoldatként alkalmazzák székrekedés kezelésére.orvosilag ezt a kettőt fiziológiás sóoldatként alkalmazzák székrekedés kezelésére.orvosilag ezt a kettőt sós hashajtóként alkalmazzák székrekedés kezelésére.
Egyalapú nátrium-foszfát
Az egybázisú nátrium-foszfát- vagy nátrium-foszfát-molekula képlete NaH 2 PO 4. A vegyület moláris tömege 120 g mol -1. Az anion ebben a molekulában nem a trivalens foszfátanion, hanem a H 2 PO 4 - anion. Ez az anion a foszfátionból származik, ahol két hidrogén két negatív oxigénhez kapcsolódik. Alternatív megoldásként a másik oldalon az egyik proton eltávolításából származik a foszforsavból (H 3 PO 4). A foszfát anion és a H 2 PO 4 -az anionok egyensúlyban vannak, vizes közegben. Az egybázisú nátrium-foszfát színtelen kristályok vagy fehér por formájában kapható. Könnyen oldódik vízben, de nem oldódik olyan szerves oldószerekben, mint az alkohol. Ennek pKa értéke 6,8-7,20 között van. Ez a vegyület akkor állítható elő, ha a foszforsav reagál egy nátriumsóval, például nátrium-halogeniddel.
Kétbázisú nátrium-foszfát
Ez a vegyület dinátrium-foszfát néven is ismert és molekuláris képlete Na 2 HPO 4. A vegyület moláris tömege 142 g mol -1. Amikor két nátrium-kation helyettesíti a foszforsav hidrogénatomját, kétbázisú nátrium-foszfát-származékot kapunk. Tehát a laboratóriumban úgy állíthatjuk elő ezt a vegyületet, hogy két ekvivalens nátrium-hidroxidot egy ekvivalens foszforsavval reagáltatunk. A vegyület fehér kristályos szilárd anyag, amely könnyen feloldódik vízben. Ennek a vizes oldatnak a pH-ja bázikus érték, amely 8 és 11 között van. Ezt a sót főzési célokra és hashajtóként használják.
Mi a különbség az egybázisú nátrium-foszfát és a bázisos nátrium-foszfát között?
• Az egybázisú nátrium-foszfát kémiai képlete NaH 2 PO 4, a kétbázisú nátrium-foszfát Na 2 HPO 4 kémiai képlete.
• A kétbázisú nátrium-foszfát molekulatömege nagyobb, mint az egybázisú nátrium-foszfáté.
• Ha a kétfázisú nátrium-foszfát-oldat vízben oldódik, a közegben az alaposság nagyobb, mint amikor az egybázisú nátrium-foszfát-oldat vízben oldódik.
