Képregények vs grafikus regények
A képregény és a grafikus regény mindig is nagy igény volt, mint egy mese történetének elmesélése képek, grafikák vagy rajzfilmek segítségével, ahogy inkább leírja őket. Érdekes, hogy a képregényeket mindig is alkalmasnak tartották a gyerekeknek és a felnőtteknek, akik csúfolták az olvasás ötletét. A grafikus regények körüli legújabb buzgalom egyértelműen szemlélteti ezt az érvényes szempontot, mivel úgy tűnik, hogy érettebb tartalmat hordoznak magukban, és a méheket arra tervezték, hogy az olvasóközönség elé kerüljenek a társadalom hatalmas szegmense számára, amely érdeklődött a képregények iránt, de félt, hogy mások kinevessék olvasásuk miatt gyerek cucc. Tudja meg, van-e különbség a képregények és a grafikus regények között.
Képregények
A képregények a történetek képeken keresztüli kifejezésének legkülönbözőbb módjait fedik le, és tartalmaznak képregényeket, újságcsíkokat, képregényeket, karikatúrákat, webes képregényeket és még sok mást. Hagyományosan azonban a képregényeket használták szekvenciális történetek grafika segítségével történő továbbítására, és a képek túlsúlyban vannak a szöveggel szemben. A történet nagy részét képek segítségével fejezik ki, időnként szógömbök segítségével, hogy az olvasó jobban megértse a történetet. A szavak a képek bővítésére szolgálnak, nem pedig a történet kifejezésének elsődleges közegeként, ami a regények vagy bármely más irodalmi mű esetében is előfordul.
A képregények tömeges médiumként jelentek meg a 20. században, amikor az újságok rajzfilmsorozatokat tettek közzé vasárnapi kiadásaikban, bár hamarosan naponta elérhetővé tették e szalagok népszerűségét, és azért is, mert hozzájárultak az újságok értékesítésének javításához. Hamarosan a kiadók megkapják az ötletet, és olcsó, puhakötésű képregények léptek a piacra. Történelmileg a képregényeknek voltak humoros vagy kalandos szereplői, amelyek rúgást nyújtottak az olvasónak, különösen a gyerekeknek. Az Action képregények megjelenésével és Superman megjelenésével a képregények rendkívül népszerűvé váltak az emberek körében, ez a hagyomány mind a mai napig fennmarad.
Japánban a képregényeket hagyományosan mangának hívják, és a képregények témája a gyerekektől a felnőttekig, a romantikáig, sőt szexuális felhangokkal is változott. Amikor ugyanezt a technikát alkalmazták animációs filmek készítésére, Japánban anime néven emlegették.
Grafikus novellák
A grafikus regény kifejezés olyan kemény kötésű könyvekre vonatkozik, amelyek képeket és egy kis szöveget tartalmaznak, hogy olyan történetet közvetítsenek, amelynek ugyanabban a számban van kezdete és vége is. Úgy néz ki és olyan, mint egy képregény, az egyetlen különbség a vastagsága és a kemény borítója. A téma kiforrott, és alkalmasabb felnőttek számára, akiknek kevésbé van humora és kalandja, mint a képregények esetében. Ez azt jelenti, hogy a grafikus regények a felnőtteket célozzák meg, és szándékosan próbálják elhatárolni magukat a fiatalkorú tartalmú és az olvasót könnyebbé tevő képregényekkel.
Sokan kritizálták a kifejezést, mondván, hogy ürügy, hogy megkülönböztessék őket képregényekkel és pusztán marketingötlettel. Csak trükköt adnak olyan könyvek eladására, amelyek drágábbak, miközben megpróbálják ugyanazt a mesemondási módszert használni.
Különbség a képregények és a grafikus regények között
A különbségekről szólva a képregények általában vékonyak és papírkötésűek, míg a grafikus regények vastagabbak és keményebbek. Képregényeket már 2–4 dollárért is meg lehet szerezni, míg egy átlagos grafikai regény több mint 10 dollárba kerülhet. A másik különbség az, hogy míg a képregényeket többnyire sorosítják, és a történet átkerül egy másik kiadásba, mint egy magazin, addig a grafikus regény teljes abban az értelemben, hogy van kezdete és vége. A téma egy másik figyelemre méltó különbség a képregényekkel szemben, amelyek többnyire vicces vagy szuperhős karakterekre összpontosulnak, míg a grafikus regények érettebb, felnőtteknek szóló történeteket mesélnek el.
