Molaritás vs ozmolaritás
A koncentráció fontos jelenség, és a kémia területén nagyon gyakran használják. Az anyag mennyiségi mérésének jelzésére szolgál. Ha meg akarja határozni az oldatban lévő rézionok mennyiségét, akkor koncentrációmérésként megadható. A kémiai számítások során koncentrációméréseket alkalmaznak a keverékre vonatkozó következtetések levonására. A koncentráció meghatározásához komponensek keverékére van szükségünk. Az egyes komponensek koncentrációjának kiszámításához ismerni kell az oldatban oldott relatív mennyiségeket. A koncentráció mérésére kevés módszer létezik. Ezek tömegkoncentráció, számkoncentráció, moláris koncentráció és térfogatkoncentráció. Mindegyik olyan arány, ahol a számláló az oldott anyag mennyiségét képviseli,és a nevező az oldószer mennyiségét képviseli. Mindezekben a módszerekben az oldott anyag beadásának módja eltér. A nevező azonban mindig az oldószer térfogata.
Molaritás
A molaritást moláris koncentrációnak is nevezik. Ez az arány az anyag móljainak száma az oldószer egy térfogatában. Az oldószer térfogatát köbméterben szokás megadni. Kényelmünk érdekében azonban gyakran litereket vagy köbdecimétereket használunk. Ezért a molaritás mértékegysége mol / liter / köbdeciméter (mol l -1, mol dm -3). Az egységet M.-ként is jelöljük. Például 1 mol nátrium-klorid vízben oldott oldatának molaritása 1 M. A koncentráció leggyakrabban alkalmazott molaritás. Például a pH, a disszociációs állandók / egyensúlyi állandók stb. Kiszámításához használják. Az adott oldott anyag tömegét moláris számává kell átalakítani a moláris koncentráció megadásához. Ehhez a tömeget elosztjuk az oldott anyag molekulatömegével. Például, ha 1 M kálium-szulfát-oldatot szeretne készíteni, 174,26 g mol -1 (1 mol) kálium-szulfátot fel kell oldani egy liter vízben.
Ozmolaritás
Az ozmolaritásban az oldott anyagok mennyisége ozmolokban van megadva. Csak az oldott anyagokat adják ozmolokban, amelyek disszociálni képesek az oldatban. Tehát az ozmolaritás meghatározható az oldott anyag ozmoljainak (Osm) számának literenként (L) oldatára számítva. Ezért az ozmolaritás mértékegysége Osm / L. A sók, mint a nátrium-klorid, oldatokban disszociálnak; ezért ozmolaritási értéket adhatunk számukra. Például, amikor egy nátrium-klorid disszociál ez ad egy Na + ion és egy Cl - ion. Tehát, ha 1 mol NaCl feloldódik vízben, 2 ozmol oldott anyag részecskét kap. Amikor a nemionos oldott anyagok feloldódnak, nem disszociálnak. Ezért 1 mol oldott anyagra csak 1 ozmol oldott anyagot adnak.
Mi a különbség a molaritás és az ozmolaritás között?
• A molaritás az oldott anyag részecskéinek moljainak számát jelenti az oldat egységnyi térfogatára, de az ozmolaritás az oldott részecskék ozmoljainak számát az oldat térfogatára vonatkoztatva.
• A molaritás mértékegysége mol dm -3, míg az ozmolaritás mértékegysége Osm / L.
• Ha egy vegyület feloldódva nem tud disszociálni, a vegyület ozmolaritása és molaritása hasonló lesz, de ha a vegyület disszociál, akkor más.
