HDLC vs SDLC
A HDLC és az SDLC kommunikációs protokoll. Az SDLC (Synchronous Data Link Control) az IBM által kifejlesztett számítógépes hálózatok adatkapcsolati rétegén használt kommunikációs protokoll. A HDLC (High-Level Data Link Control) ismét adatkapcsolati protokoll, amelyet az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) fejlesztett ki, és SDLC-ből jött létre.
Az SDLC-t az IBM fejlesztette ki 1975-ben, a Systems Network Architecture (SNA) környezetekben való felhasználásra. Szinkron és bitorientált volt, és egyike volt a maga nemében. Hatékonyságában, rugalmasságában és sebességében felülmúlta a szinkron, karakterorientált (azaz az IBM-től származó Bisync) és a szinkron bájtszám-orientált protokollokat (azaz a DEC DMP-jét). Különféle kapcsolattípusok és technológiák, például point-to-point és multipoint összeköttetések, korlátozott és nem korlátozott adathordozók, fél-duplex és full-duplex átviteli létesítmények, valamint áramköri és csomagkapcsolt hálózatok támogatottak. Az SDLC azonosítja az „elsődleges” csomópont-típust, amely más állomásokat vezérel, amelyeket „másodszor” csomópontoknak nevezünk. Tehát a másodlagos csomópontokat csak egy elsődleges vezérli. Az Elsődleges másodlagos csomópontokkal fog lekérdezéssel kommunikálni. A másodlagos csomópontok nem tudnak továbbítani az elsődleges engedély nélkül. Négy alapkonfiguráció, nevezetesen: Pont-pont, Többpontos, Loop és Hub-go használható az elsődleges és a másodlagos csomópontok összekapcsolására. A pontról pontra csak egy elsődleges és egy másodlagos, míg a Multipoint egy elsődleges és sok másodlagos csomópontot jelent. A hurok topológiája kapcsolódik a hurokhoz, amely lényegében az elsődlegeshez kapcsolódik az első másodlagoshoz, az utolsó másodlagoshoz pedig ismét kapcsolódik az elsődlegeshez, így a köztes másodlagos üzenetek egymáson keresztül továbbítják az üzeneteket, amikor válaszolnak az elsődleges kérésére. Végül a Hub-go magában foglal egy bejövő és kimenő csatornát a másodlagos csomópontokhoz történő kommunikációhoz. A pontról pontra csak egy elsődleges és egy másodlagos, míg a Multipoint egy elsődleges és sok másodlagos csomópontot jelent. A hurok topológiája kapcsolódik a hurokhoz, amely lényegében az elsődlegeshez kapcsolódik az első másodlagoshoz, az utolsó másodlagoshoz pedig ismét kapcsolódik az elsődlegeshez, így a köztes másodlagos üzenetek egymáson keresztül továbbítják az üzeneteket, amikor válaszolnak az elsődleges kérésére. Végül a Hub-go magában foglal egy bejövő és kimenő csatornát a másodlagos csomópontokhoz történő kommunikációhoz. A pontról pontra csak egy elsődleges és egy másodlagos, míg a Multipoint egy elsődleges és sok másodlagos csomópontot jelent. A hurok topológiája kapcsolódik a hurokhoz, amely lényegében az elsődlegeshez kapcsolódik az első másodlagoshoz, az utolsó másodlagoshoz pedig ismét kapcsolódik az elsődlegeshez, így a köztes másodlagos üzenetek egymáson keresztül továbbítják az üzeneteket, amikor válaszolnak az elsődleges kérésére. Végül a Hub-go magában foglalja a bejövő és a kimenő csatornát a másodlagos csomópontokhoz történő kommunikációhoz. A hub-go magában foglalja a bejövő és a kimenő csatornát a másodlagos csomópontokhoz történő kommunikációhoz. A hub-go magában foglalja a bejövő és a kimenő csatornát a másodlagos csomópontokhoz történő kommunikációhoz.
A HDLC csak akkor jött létre, amikor az IBM benyújtotta az SDLC-t a különböző szabványbizottságokhoz, és egyikük (ISO) módosította az SDLC-t és létrehozta a HDLC-protokollt. Ez megint egy bitorientált szinkron protokoll. Annak ellenére, hogy az SDLC-ben használt számos funkció elmaradt, a HDLC-t az SDLC kompatibilis szuperhalmazának tekintik. Az SDLC Frame formátumot a HDLC osztja meg. A HDLC mezõi ugyanazokkal a funkciókkal rendelkeznek, mint az SDLC. A HDLC is támogatja a szinkron, full-duplex műveletet SDLC-ként. A HDLC-nek van lehetősége a 32 bites ellenőrző összegre, és a HDLC nem támogatja a Loop vagy a Hub konfigurációkat, amelyek egyértelműen kisebb különbségek az SDLC-vel szemben. De a fő különbség abból adódik, hogy a HDLC három átviteli módot támogat, szemben az SDLC-vel. Az első a Normál válasz mód (NRM), amelyben a másodlagos csomópontok nem kommunikálhatnak az elsődlegesekkel, amíg az elsődleges engedélyt nem adott. Ez valójában az SDLC-ben használt átviteli mód. Másodszor, az aszinkron válasz mód (ARM) lehetővé teszi a másodlagos csomópontok beszélgetését az elsődleges engedély nélkül. Végül van egy aszinkron kiegyensúlyozott módja (ABM), amely egy kombinált csomópontot vezet be, és minden ABM kommunikáció csak az ilyen csomópontok között történik.
Összefoglalva, az SDLC és a HDLC egyaránt adatkapcsolati réteg hálózati protokoll. Az SDLC-t az IBM fejlesztette ki, míg a HDLC-t az ISO határozta meg, SDLC-t használva alapul. A HDLC több funkcionalitással rendelkezik, bár az SDLC egyes tulajdonságai nincsenek jelen a HDLC-ben. Az SDLC négy konfigurációval, míg a HDLC csak kettővel használható. A HDLC-n van lehetőség a 32 bites ellenőrző összegre. A kettő között a legnagyobb különbség az átviteli módok között van. Az SDLC-nek csak egy átviteli módja van, amely NRM, de a HDLC-nek három módja van, beleértve az NRM-et is.
