Különbség A Gerjesztő és A Gátló Neurotranszmitterek Között

2024 Szerző: Mildred Bawerman | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 08:39

Fő különbség - gerjesztő és gátló neurotranszmitterek

A neurotranszmitterek az agy vegyi anyagai, amelyek a szinapszison keresztül továbbítják a jeleket. Működésük alapján két csoportba sorolják őket; ezeket gerjesztő és gátló neurotranszmittereknek nevezzük. A gerjesztő és gátló neurotranszmitterek közötti fő különbség funkciójuk; a gerjesztő neurotranszmitterek stimulálják az agyat, míg a gátló neurotranszmitterek egyensúlyba hozzák a túlzott szimulációkat anélkül, hogy stimulálnák az agyat.

TARTALOM

1. Áttekintés és kulcsfontosságú különbségek

2. Mik a neurotranszmitterek

3. Mi a neuron

akciópotenciálja 4. Mik a gerjesztő neurotranszmitterek

5. Mik a gátló neurotranszmitterek

6. Egymás melletti összehasonlítás - gerjesztő és gátló neurotranszmitterek

7. Összegzés

Mik azok a neurotranszmitterek?

A neuronok speciális sejtek, amelyek jelek továbbítására szolgálnak az idegrendszeren keresztül. Ezek az idegrendszer alapvető funkcionális egységei. Amikor az egyik idegsejt kémiai jelet továbbít egy másik idegsejtnek, egy izomnak vagy mirigynek, akkor különböző kémiai anyagokat használnak, amelyek továbbítják a jelet (üzenetet). Ezeket a kémiai anyagokat neurotranszmitterekként ismerik. A neurotranszmitterek továbbítják a kémiai jeleket az egyik idegsejtből a szomszédos idegsejtbe vagy a célsejtekbe, és megkönnyítik a sejtek közötti kommunikációt, amint az a 01. ábrán látható. Különböző típusú neurotranszmitterek találhatók a testben; például acetilkolin, dopamin, glicin, glutamát, endorfinok, GABA, szerotonin, hisztamin stb. A neurotranszmisszió a kémiai szinapszisokon keresztül történik. A kémiai szinapszis egy biológiai szerkezet, amely lehetővé teszi két kommunikáló sejt kémiai jelek továbbítását egymásnak neurotranszmitterek segítségével. A neurotranszmitterek két fő kategóriába sorolhatók: gerjesztő neurotranszmitterek és gátló neurotranszmitterek abból a szempontból, hogy milyen hatással vannak a posztszinaptikus idegsejtekre, miután megkötődtek a receptorokkal.

_1 ábra:

Neuron szinapszis a neurotranszmitter újrafelvétele során.

Mi a Neuron Action Potential?

A neuronok akciópotenciál segítségével továbbítják a jeleket. A neuron akciós potenciálja a neuron elektromos membránpotenciáljának (feszültségkülönbség a plazmamembránon) gyors emelkedésének és csökkenésének definiálható, amint az a 02. ábrán látható. Ez akkor történik, amikor az inger a sejtmembrán depolarizációját okozza. Akciópotenciál akkor keletkezik, amikor az elektromos membránpotenciál pozitívabbá válik, és meghaladja a küszöbpotenciált. Ebben a pillanatban az idegsejtek gerjesztő stádiumban vannak. Amikor az elektromos membránpotenciál negatívvá válik, és nem képes akciós potenciált generálni, az idegsejtek gátló állapotban vannak.

_2 ábra: Akciópotenciál

Mik azok a gerjesztő neurotranszmitterek?

Ha egy neurotranszmitter megkötése a membrán depolarizációját idézi elő, és nettó pozitív töltést hoz létre, amely meghaladja a membrán küszöbpotenciálját, és akciópotenciált generál az idegsejt tüzelésére, akkor az ilyen típusú neurotranszmittereket gerjesztő neurotranszmittereknek nevezik. Ezek hatására az idegsejt ingerelhetővé válik és stimulálja az agyat. Ez akkor történik, amikor a neurotranszmitterek a kationok számára áteresztő ioncsatornákkal kötődnek. Például a glutamát egy gerjesztő neurotranszmitter, amely egy posztszinaptikus receptorhoz kötődik, és a nátriumion-csatornák kinyílását eredményezi, és lehetővé teszi a nátriumionok bejutását a sejtbe. A nátriumionok bejutása növeli a kationok koncentrációját, ami a membrán depolarizációját okozza és akciós potenciált hoz létre. Ugyanabban az időben,a káliumion-csatornák kinyílnak, és lehetővé teszik a káliumionoknak a sejtből való kilépését azzal a céllal, hogy fenntartsák a töltést a membránon belül. A káliumion-kiáramlás és a nátrium-ioncsatornák bezárása az akciós potenciál csúcsán hiperpolarizálja a sejtet és normalizálja a membránpotenciált. A sejten belül létrehozott akciós potenciál azonban továbbítja a jelet a preszinaptikus véghez, majd a szomszédos neuronhoz.

Példák gerjesztő neurotranszmitterekre

- Glutamát, acetilkolin (gerjesztő és gátló), epinefrin, noradrenalin-nitrogén-oxid stb.

Mik azok a gátló neurotranszmitterek?

Ha egy neurotranszmitter kötődése a posztszinaptikus receptorhoz nem generál akciós potenciált az idegsejt tüzelésére, akkor a neurotranszmitter típusát gátló neurotranszmitterekként ismerjük. Ez a membrán küszöbérték alatti negatív membránpotenciál termelését követi. Például a GABA egy gátló neurotranszmitter, amely kötődik a posztszinaptikus membránon elhelyezkedő GABA receptorokhoz, és megnyitja a kloridionok számára áteresztő ioncsatornákat. A kloridionok beáramlása több negatív membránpotenciált fog létrehozni, mint a küszöbpotenciál. A jelátvitel összegzése a hiperpolarizáció okozta gátlás miatt következik be. A gátló neurotranszmitterek nagyon fontosak az agyi stimuláció kiegyensúlyozásában és az agy működésének zavartalan fenntartásában.

Példák gátló neurotranszmitterekre

- GABA, glicin, szerotonin, dopamin stb.

Mi a különbség a gerjesztő és a gátló neurotranszmitterek között?

Különböző cikk a táblázat előtt

Izgató és gátló neurotranszmitterek
A gerjesztő neurotranszmitterek stimulálják az agyat.	A gátló neurotranszmitterek megnyugtatják az agyat és kiegyensúlyozzák az agyi stimulációt.
Akciópotenciál generálása
Ez pozitív membránpotenciált generál, akciós potenciált generál.	Ez negatív membránpotenciált hoz létre, ennél messzebb a küszöbpotenciált egy cselekvési potenciál létrehozásához
Példák
Glutamát, acetilkolin, epinefrin, noradrenalin, nitrogén-oxid	GABA, glicin, szerotonin, dopamin

Összegzés - gerjesztő és gátló neurotranszmitterek

A gerjesztő neurotranszmitterek depolarizálják a membránpotenciált, és nettó pozitív feszültséget generálnak, amely meghaladja a küszöbpotenciált, akciópotenciált hozva létre. A gátló neurotranszmitterek a membránpotenciált negatív értékben tartják távolabb attól a küszöbértéktől, amely nem képes cselekvési potenciált generálni. Ez a fő különbség az ingerlő és a gátló neurotranszmitterek között.