Különbség A G711 és A G729 Között

Különbség A G711 és A G729 Között
Különbség A G711 és A G729 Között

Videó: Különbség A G711 és A G729 Között

Videó: Különbség A G711 és A G729 Között
Videó: G.711 2024, Április
Anonim

G711 vs G729

A G.711 és G.729 hangkódolási módszerek, amelyeket telekommunikációs hálózatok hangkódolásához használnak. Mindkét beszédkódolási módszert az 1990-es években szabványosították, és olyan alapvető alkalmazásokban használják, mint a vezeték nélküli kommunikáció, a PSTN hálózatok, a VoIP (Voice over IP) rendszerek és a kapcsolási rendszerek. A G.729 a G.711-hez képest erősen tömörített. Általánosságban elmondható, hogy a G.711 adatátviteli sebesség nyolcszorosa a G.729 adatsebességének. Mindkét módszer az elmúlt évtizedekben fejlődött, és az ITU-T szabványnak megfelelő számos verzióval rendelkezik.

G.711

A G.711 egy ITU-T ajánlás a hangfrekvenciák impulzus-kód modulációjára (PCM). A G.711 a telekommunikációs csatornákon gyakran használt kodek, amelynek sávszélessége 64 kbps. A G.711-nek két változata van, úgynevezett μ-törvény és A-törvény. Az A-Law a világ legtöbb országában, míg a μ-law elsősorban Észak-Amerikában. Az ITU-T ajánlása a G.711-hez 8000 minta másodpercenként, csak + 50 rész / millió tűréssel. Minden mintát 8 bit egységes kvantálása jelent, amely végül 64 kbps sebességű adatsebességet eredményez. A G.711 nagyon alacsony feldolgozási költségeket eredményez a hangjel digitális formátumba alakításához használt egyszerű algoritmusok miatt, de a sávszélesség nem hatékony kihasználása miatt gyenge hálózati hatékonysághoz vezet.

A G.711 szabványnak vannak más változatai is, például a G.711.0 ajánlás, amely a G.711 bitfolyam veszteségmentes tömörítési sémáját írja le, és IP-szolgáltatások, például VoIP, továbbítására irányul. Az ITU-T G.711.1 ajánlása szintén leírja a G.711 szabvány beágyazott szélessávú beszéd- és hangkódolási algoritmusát, amely nagyobb adatsebességgel, például 64, 80 és 96 kbit / s sebességgel működik, és a másodpercenként 16 000 mintát használja alapértelmezett mintavételi sebességként.

G.729

A G.729 az ITU-T ajánlása a beszédjelek kódolásához 8 kbps sebességgel, konjugált struktúra-algebrai kóddal gerjesztett lineáris előrejelzés (CS-ACELP) segítségével. A G.729 másodpercenként 8000 mintát használ, miközben 16 bites lineáris PCM-et használ kódolási módszerként. Az adattömörítési késleltetés 10 ms a G.729 esetében, és a G.729 is optimalizálva van a tényleges hangjelekkel való használatra, ami DTMF (Dual Tone Multi-Frequency) hanghoz vezet, és a magas minőségű zenét és faxot nem támogatja megbízhatóan a kodek. Ezért a DTMF átvitel az RFC 2833 szabványt használja a DTMF számjegyek továbbításához RTP hasznos terheléssel. Az alacsonyabb, 8 kbit / s sávszélesség megkönnyíti a G.729 használatát a Voice Over IP (VoIP) alkalmazásokban. A G.729 további változatai a G.729.1, G.729A és G.729B. A G.729.1 lehetővé teszi a skálázható adatsebességeket 8 és 32 kbps között. A G.729.1 egy szélessávú sebesség- és hangkódolási algoritmus,amely átjárható a G.729, G.729A és G.729B kodekekkel.

Mi a különbség a G711 és a G729 között?

- Mindkettő hangkódolási rendszer, amelyet hangkommunikációban használnak és az ITU-T szabványosít.

- Mindkettő másodpercenként 8000 mintát használ a hangjelekhez a Nyquest-elmélet alkalmazásával, annak ellenére, hogy a G.711 64kbps-ot, a G.729 pedig 8kbps-ot támogat.

- A G.711 koncepciót az 1970-es években vezették be a Bell Systems-ben, és 1988-ban, míg a G.729-et 1996-ban szabványosították.

- A G.729 speciális tömörítési algoritmusokat használ az adatsebesség csökkentésére, míg a G.711 az egyszerű algoritmus miatt a legalacsonyabb feldolgozási teljesítményt igényli, összehasonlítva a G.729-vel.

- Mindkét technikának megvan a maga kiterjesztett változata, kis variációkkal.

- Annak ellenére, hogy a G.729 alacsony adatátviteli sebességet biztosít, vannak szellemi tulajdonjogok, amelyeket engedélyezni kell, ha a G.729-et kell használni, ellentétben a G.711-gyel.

- Ezért a legtöbb készülék támogatja a G.711-et, és az interoperabilitás nagyon egyszerű.

Következtetés

Az egyik kódolási sémáról a másikra történő konvertálás információvesztéssel jár, ha a kodek algoritmusok között inkompatibilitások vannak. Vannak rendszerek, amelyek az ilyen forgatókönyveknél a minőségromlást különböző indexek segítségével mérik, mint például a MOS (Mean Opinion Score) és a PSQM (Perceptual Speech Quality Measure).

A G.711 és G.729 olyan hangkódolási módszerek, amelyek speciálisan telekommunikációs hálózatokhoz használhatók. A G.729 a G.711-hez képest 8-szor alacsonyabb adatsebességgel működik, miközben magas hangú komplex algoritmusokkal megtartja a hasonló hangminőséget, ami magasabb feldolgozási teljesítményhez vezet a kódoló és dekódoló egységeken.

Ajánlott: