Párhuzamos vs perspektivikus vetítés
Az emberi lények mindent látnak perspektivikus vetítéssel, ahol mindig van horizont és egy pont, ahol minden távolról kicsi, de közelről nagy. Ezt a fajta vetítést a rajzokban használják, és valóban olcsó utánzata annak, hogy a való világ hogyan nézne ki, ha papírra rajzolják. A reális vizuális effektusok papíron történő előállításának másik módszerét párhuzamos vetítésnek nevezzük. Ez a módszer nagyon hasonlít egy távoli objektum távcső segítségével történő látására. Ez a vetület a szembe jutó fénysugarakat csaknem párhuzamosvá teszi, elveszítve ezzel a mélység hatását. Az ilyen típusú vetületeket leginkább izometrikus játékmotorok használják.
A perspektivikus vetítés egy olyan típusú rajz, amely grafikusan közelíti a háromdimenziós tárgyakat egy kétdimenziós felületen, például egy papíron. Itt annak a személynek a fő célja, aki vonalakat rajzol a papírra, hogy vizuális érzékelést hozzon létre a lehető legközelebb a valós tárgyhoz.
Mint korábban elmondtuk, a párhuzamos vetítés a valós világ olcsó utánzata, mivel figyelmen kívül hagyja az összes pont terjedelmét, és a pont legkönnyebb módjával foglalkozik a képernyőn vagy a papíron. Éppen ezért a párhuzamos vetületek nagyon könnyen elérhetők, és helyettesítik a jövőbeni vetítést olyan körülmények között, amikor a perspektivikus vetítés nem lehetséges, vagy ha torzítaná az építkezést.
Különbség a párhuzamos vetítés és a perspektív vetítés között
A perspektíva és a párhuzamos vetületek közötti fő különbség az, hogy a perspektívájú vetületek távolságot igényelnek a néző és a célpont között. A kis távolságok nagy perspektívahatásokat eredményeznek, míg a nagy távolságok csökkentik és enyhítik ezeket. A legegyszerűbb szavakkal: a párhuzamos vetítésnél a vetítés középpontja a végtelenben van, míg a prospektív vetítésnél a vetítés középpontja egy pontban van.
