Gyomor vs nyombélfekély
A felső hasi fájdalom egyik leggyakoribb oka, étkezéshez kapcsolódó égő érzéssel, a peptikus fekélybetegség (PUD). Noha a gyomor- és nyombélfekélyeket két külön típusnak nevezik, alapvetően ugyanazok a betegségek, amelyek az elváltozás helye miatt oszlanak meg. Mindezeket együttesen peptikus fekélybetegségnek nevezik. A jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy ez a Helicobacter pylori által okozott fertőzésnek köszönhető, amely az NSAID-k túlzott használatával társul. A fő különbségek anatómiai, kóros, fiziológiai, klinikai és kezelési szempontból tekinthetők. E szempontok sajátosságait nem tárgyaljuk részletesen, de általános képet rajzolunk ezekre a feltételekre.
Gyomorfekély
A gyomorfekély a PUD kevésbé gyakori változata, és általában az idősebb korcsoportokban fordul elő. A fekély a gyomor kisebb görbületéhez lokalizálódik. Ha a fekély krónikus volt, megrongálhatja a lép artériát a hátsó felületen, és túlzott vérzést okozhat. A krónikus gyomorfekélyek karcinómához vezethetnek, ezért ezeket a fekélyeket rosszindulatúnak tekintik, amíg másképpen nem bizonyítják.
Nyombélfekély
A nyombélfekélyek gyakoribbak, és leggyakrabban a duodenum 1. részének hátsó felületén fordulnak elő. A krónikus fekély átlyukadhat a nyálkahártyán és az egész rétegen, ami fibrózishoz, perforációhoz vezet (elülső), vagy ha az ér erõs vérzéséhez vezet (hátsó). A „csókolózó fekélyek” kifejezést az elülső és a hátsó fekélyek leírására hívták fel, amelyek meggyógyultak és fibrózist okoztak. Krónikus nyombélfekélyből származó rosszindulatú daganat nagyon ritka.
Különbség a gyomor és a nyombélfekély között
Mindkét típus közös bakteriális eredetű, valamint az NSAID-k által kiváltott savasság, amely további progressziót okoz. Számos irodalmi elemzés kimutatta, hogy a két típus nem különböztethető meg egyedül a klinikai jellemzőktől. A hátukra sugárzó epigasztrikus fájdalommal fognak jelentkezni, az étkezés pedig megoldja a fájdalmat. Egyéb tünetek, például vérzés vagy hányás, komplikációkkal, például szűkületsel vagy perforációval járhatnak. A menedzsment antiszekréciós szerekkel és H.pylori felszámolási rendszerrel történik. A fejlett esetekben sebészeti lehetőségekre lehet szükség az állapot enyhítésére. Ha figyelembe vesszük a különbségeket, a nyombélfekélyek gyakoribbak a kettő közül, kisebb átmérőjűek is. A gyomorfekély a gyomor kisebb görbületében, a nyombélfekély pedig gyakrabban a duodenum 1. részében jelenik meg. A gyomorfekélyek perforációja miatt hajlamosak a bőséges vérzésre, míg a nyombélfekélyeknél perforáció, fibrózis és vérzés jelentkezik. A gyomorfekélyeket illetően krónikus formáik nagyobb valószínűséggel alakulnak rákokká, mint a nyombélfekélyek.
Összefoglalva, a korábban kifejtett különbségek többsége a gyomor- és nyombélfekély klinikai különbségeit tekintve már nem tekinthető bizonyító jellegűnek, és a tünetekről azt gondolják, hogy nem nagyon különböznek egymástól. Ezeknek a feltételeknek a kezelési elvei szinte megegyeznek, hasonló vizsgálati eljárást megelőzve. A fekély anatómiai elhelyezkedése csak a gyomor- és nyombélfekélyhez kapcsolódó kóros, szövettani és szövődményeket befolyásolja. Így a gyomorfekélyeket és a nyombélfekélyeket a peptikus fekélybetegség ernyő alatt fogják fel.
